Az otthonokban van fűtés és világítás, a háztartások komfortja nem csökkent. A közlekedés visszaesett, de nem állt le: a fővárosi parkolásban például 40 százalékos mérséklődést tapasztaltak, ami jelentős ugyan, de Budapest így is működik. A nemzetközi légiforgalomban szintén 40 százalék körüli a visszaesés mértéke, ami ugyancsak messze van a teljes leállástól. A következmények – főleg a foglalkoztatásban – drámaiak, de jelentős ellátási zavarok egyelőre nincsenek, és a kínai példából következtethetően talán nem is lesznek. Tetszik vagy sem: a világ most kénytelen a saját bőrén megtapasztalni, mi lenne, ha egyik pillanatról a másikra megvalósulnának azok az üvegházgázkibocsátás-csökkentési lépések, amelyekre a környezetvédők és a felelősebb gondolkodású politikusok szerint szükség lenne.
Kínában – annál a gazdasági nagyhatalomnál, amelyet elsőként terített le a járvány – annyi látszik, hogy a járvány első két hete alatt 25 százalékkal csökkent az energiafelhasználás és az ahhoz kapcsolódó kibocsátás, az alsó légréteg pedig napok alatt megtisztult – igaz, ehhez a lakosság közel felének otthonmaradása kellett. A levegő most szinte minden nagyvárosban és régióban belélegezhető, ami a Stanford Egyetem szimulációja szerint 77 ezer életet (azon belül 73 ezer idős, 70 év fölötti embert) fog megmenteni – sokkal többet, mint amennyit a járvány elvitt. Ennek ugyan nem a szén-dioxidhoz vagy a felmelegedésért felelős többi gázhoz van köze, hanem a PM2,5-hüz, vagyis a szálló por- és koromrészecskékhez, de a jelenlegi energiafelhasználási struktúrában ezek szint elválaszthatatlanok, együtt csökkennek.
New York-ban szintén egyik pillanatról a másikra a felére esett az autóközlekedésből adód gázszennyezés. Az amerikai kutatók úgy számolnak, hogy a hatás tartós lesz, és nem csak a keleti parti óriásvárosban: a globális szén-dioxid-kibocsátás idén várhatóan arra a szintre csökken, ahol utoljára a 2008-2009-es gazdasági válság után járt, pedig az év elején még minden szakértő a növekedését jósolta. Hasonló folyamat játszódott le – hasonló eredménnyel – Észak-Olaszországban is. A levegő tisztulása az űrből is látszik. Az Európai Űrügynökség (ESA) a nitrogén-dioxid (N02) kibocsátásának gyors csökkenését észlelte az északolasz iparvárosok körzetében.
Corinne Le Quéré, a Kelet-Angliai egyetem professzora a BBC híre szerint úgy fogalmazott, hogy amennyiben a világjárvány három-négy hónapig elhúzódik, az akár tartós hatással is lehet a kibocsátási trendekre. Szerinte sok függ ugyanakkor attól, hogy milyen módszerekkel, mely területeken próbálják majd élénkíteni a gazdaságot a válság után – tíz éve a krízist egy gyors, 5 százalékos kibocsátásnövekedés követte. Más amerikai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy korai még megvonni az áttételes egészségügyi hatások mérlegét, hiszen már ma nyilvánvaló, hogy a korlátozások miatt rengetegen nem jutnak hozzá fontos gyógyszerekhez, a kórházi kapacitások lefoglalása miatt súlyos betegek nem kapnak ellátást, aminek nyilván komoly, emberéletekben mérhető utóhatásai lesznek.
Sok függ attól, hogy a hajó- vagy a repülőgépforgalom visszakapaszkodik-e valaha a válság előtti szintre. A Kínából kiindullt világjárvány egyik konzekvenciája, hogy a hosszú termékpályák és ellátási láncok túlságosan nagy kockázatot jelentenek, amit az alacsonyabb ázsiai bérköltségek nem feltétlenül ellensúlyoznak. Ha ez a gondolkodás beépül a gazdasági döntésekbe, hosszabb távon is csökkenhet a Kína és a világ többi része közötti forgalom. Azt pedig a repülési ágazat egyre több szerelője veti föl, hogy a repülés jelentősen átalakul (már csak a légitársaságok egy részének kikerülhetetlen csődje, a kapacitások szűkülése és ennek nyomán az árak későbbi emelkedése miatt is). A nemzetközi zöldszervezetek abban reménykednek, hogy a járvány tapasztalatai egyéni, közösségi és vállalati szinteken is beépülnek a gondolkodásba. Így egyrészt nem követjük el ugyanazokat a hibákat, mint tíz éve, másrészt kialakulhat egy kevesebb helyváltoztatásra és energiafogyasztásra épülő társadalmi-gazdasági modell. Ugyanakkor az aggodalmaikat is megfogalmazzák azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt év felbuzdulásai során a klímamentésre félretett forrásokat el fogja vinni a válságkezelés: könnyen lehet, hogy az a pénz, amit a bolygó megmentésére szántak, infrastrukturális beruházások formájában hamarosan a légkört fogja fűteni.
