„A két óvodás fiam még februárban lázasodott be, így ők azóta otthon vannak velem, mire meggyógyultak, már nem volt hova visszamenni. Bár egyáltalán nem nézünk híradót és a gyerekek nem látnak szájmaszkos embereket, mert elzárjuk őket ettől a helyzettől, ahogy tudjuk, de még így is hallják, ha beszélgetünk. Ezért próbálom velük megértetni a történéseket és azt is, hogy be kell osztani most a dolgokat, mert más élethelyzet jött, amihez mindenkinek alkalmazkodni kell. Sokkal tudatosabbnak kell lennünk” – mondja Kovács Ildikó, egy 7 hónapos, egy 3 és egy 7 éves kisgyermek édesanyja. Szerencséjük van, egyébként is szeretnek otthon lenni a családi házban, a gyerekek hozzászoktak ahhoz, hogy a kertben vagy bent játszanak. „Egy kis faluban élünk, de még itt sem megy ki senki a játszótérre, pedig a gyerekekben még rengeteg energia van, és ha nem mozgatják le őket, egy idő után teljesen bekattannak. Karantén ide vagy oda, akik panelban laknak, azoknak egyszerűen muszáj kimenni az utcára, kavicsokat gyűjteni, szaladgálni, máshogy nem bírják a gyerekek, le kell őket fárasztani fizikailag és agyilag is. A jelenlegi helyzet alapján öt hónapot lesznek itthon szeptemberig, azért az elég sok lesz” – jósolja Ildikó.
Ha a család egy ilyen embert próbáló helyzetben higgadt tud maradni és kialakul egy napirend, akkor a gyerekek szempontjából akár egy élvezetes, örömteli élmény is lehet a házi karantén, hiszen többet lehetnek a szülőkkel. Ha azonban nincs megfelelően kommunikálva az új helyzet, akkor Deliága Éva gyermekpszichológus szerint a gyerekek szoronghatnak és traumatizálódhatnak is. „A legnagyobb veszélynek azt látom, ha olyan híreket néznek a gyerekek, melyeket elsősorban a felnőtteknek szántak. Gondolok itt a koronavírussal kapcsolatos híradásokra, álhírekre. Ezek ugyanis nagy nyugtalanságot kelthetnek, hiszen egy gyereknek nehéz azt megértenie, hogy ami Kínában történik, az nincs közel és nem olyasmi, ami akár egy percen belül az ő családját is fenyegetheti. Az arányokat, a távolságokat, a veszély igazi kockázatát egy gyerek még nem tudja felmérni, így ezek a híradások könnyen táptalajt adnak a szorongásnak. Ezen az sem segít, hogy a félinformációkat, félreértett vagy idegen szavakat a gyermeki fantázia hajlamos kiszínezni” – mondja a gyermekpszichológus.
A gyakran csak háttérzajnak kapcsolt tévé nagyon ártalmas lehet, kutatások is igazolták, hogy azok a gyerekek, akik hallótávolságon belül vannak, igenis megkapják ezeket az információkat, beszűrődik a tudatukba. Ezt azonban sem ők maguk, sem a szülők nem regisztrálják, így nehéz kitalálni, mi okozza, hogy rosszul alszik, éjjel felriad a gyerek. „Ilyenkor ők nem fogalmazzák meg konkrétan, hogy mitől félnek, így a szorongásnak látszólag nincs oka, hiszen a szülőnek sem feltétlen realizálódik, hogy a gyerek figyel, miközben ő telefonál vagy híreket hallgat. Mikor arról van szó, hogy Kínában meghalnak a betegek, azt a gyerek nagyon konkrétan elkezdi levetíteni a saját mikrokörnyezetére, és attól kezd félni, hogy ő vagy a szerettei meg fognak halni” – részletezi Deliága Éva. Ez a fajta figyelem már az óvodás korúaknál, vagyis 4-5 éves korban is jelen van, ezért már az esetükben is nagyon ébernek kell lenni. „Nekik még rendkívül finomak a kis antennáik, ami azt jelenti, hogy nemcsak a verbális, hanem a nonverbális jelekből is kiválóan olvasnak. Ha a felnőttek feszültebbek, izgatottak, aggodalmaskodnak, bizonytalanok, azt ők is érzik, akkor is, ha ez az információ nem a szavakon keresztül megy át” – hangsúlyozza a szakember.
Így szorongnak ők
A szorongásnak egyébként nincsenek egyértelmű jelei, éppen ezért a szülői intuícióra is érdemes hallgatni. Ha például azt veszik észre, hogy a gyerek hangulata vagy viselkedése jelentősen és negatív irányba változik, vagyis egy addig cserfes és barátkozós kislány/kisfiú visszahúzódóvá válik, aki fél az új helyzetektől, az jelenthet szorongást.
A tünetek a személyiségtől függően nagyon változatosak lehetnek.
„A kicsiknél még nem érzem, hogy fennakadtak volna a helyzeten, nem kellett nagyon magyarázni, hogy miért kell otthon maradni, hiszen már az óvodában is hallottak a dologról, még úgy is, hogy előttük nem nézünk híradót és nem is beszélünk a helyzetről” – mondja Sevcsik M. Anna, aki öt gyermekkel, egy 22 hónapos babával, egy 5 és 7, valamint 16 és 18 éves nagyobb gyermekeivel éli a karanténos mindennapokat. „Már a múlt héten kivettem őket az óvodából, iskolából, így jó pár napja itthon vagyunk. Azt hiszem, ez a kamaszoknak a legrosszabb, őket bezárni se nekik nem jó, sem nekem. Mi még szerencsések vagyunk, mert van kertünk, de aki egy panellakásban kerül ilyen szituációba, azokat nagyon nem irigylem. Ez mindenkinek erőt próbáló, de tudjuk, hogy komolyan kell venni” – mondja. Az online oktatás ugyan csak március végén kezdődik, de ő addig is próbál valamiféle rendszert teremteni, napirend szerint élni.
Nincs tabu téma!
Bár arra figyelni kell, hogy milyen információk jutnak egy gyerekekig, az is lényeges, hogy ne legyenek tabu témák és a szülők válaszolják meg a kérdéseiket, hiszen egy ilyen helyzetben óhatatlanul is szóba kerül például a halál témája, amiről egyébként nem szoktak beszélni egy óvodással, kisiskolással. „Arra biztatnám a szülőket, hogy őszintén, a gyermek korának és fejlettségének megfelelően keressenek olyan magyarázatokat, ami a világnézetük, a hitrendszerük szempontjából hiteles. A lényeg, hogy tudatosuljon a gyerekben, bármivel fordulhat apa és anya felé” – szögezi le Deliága Éva.
A gyermekpszichológusi javaslatok egy ilyen helyzetben kétfélék, az egyik a „mit ne tegyük”, ide sorolható például a szorongást keltő hírek hallgatása és az, ne fenyegetést használjanak arra, hogy megtanítsák a rendszeres, szappanos kézmosást. Ehelyett inkább a játékos formát kell alkalmazni, többször meg kell mutatni a tevékenységet, hogy az modellé váljon a gyerek számára és el tudja sajátítani. A másik kategória, amit a szakemberek hangsúlyoznak: a „mit tegyünk”. Ide sorolható a napirend kialakítása, mely elengedhetetlen a mostani helyzetben. „Olyan strukturált napot kell kialakítani, ami hasonlít a normális életviteléhez. Fontos az arányosság, hogy legyen helye a mozgásnak, tanulásnak, játéknak, a környezet rendbetételének, a házi munkának” – mondja.
A koronavírus okozta világválságban különösen nehéz helyzetben vannak azok a szülők, akiknek az otthoni karantén során egy sajátos nevelési igényű, hiperaktív, figyelemzavaros kisgyereket kell lefoglalni úgy, hogy közben teljesen felfordult a megszokott rendszer és az addigi szerepek. „Folyamatosan zsizseg a gyerek, érzi, hogy nagyon ideges vagyok, hiszen a férjemnek most nincs munkája, így én lettem a családfenntartó. Segítség pedig nincs, hiszen az idősekhez nem visszük. Most reggel fél 9-től dolgozom fél 6-ig itthonról, közben ebédet főzök ugyan, de csak este tudok csatlakozni a férjemhez és a gyerekhez, akkor 8-ig velük játszom és próbálom pótolni a kimaradt időt. Fektetés után pedig ismét dolgozom hajnal 1-2-ig” – meséli egy neve elhallgatását kérő édesanya.
Fontos a napirend
Azért, hogy könnyítsenek a helyzeten, csináltak egy órarendet a gyereknek, mert a hétéves fiúnak nagyon nagy szüksége van a rendszerre, ami nélkül édesanyja szerint teljesen szétesik. Éppen ezért meghatározták, hogy mikor van olvasásóra, ami mesét jelent és az arról való beszélgetést, írásgyakorlat, amikor iskola-előkészítő tevékenységet végeznek, és kungfuedzés, ugyanis elérhető lesz az online óra. Annyiban ők is szerencsések, hogy legalább van kertjük, így ott kiszabadulhat a gyerek, tud mozogni, focizni, levegőn lenni. „Ennek ellenére a fiam nehezen viseli, hogy nem találkozhat a barátaival, így online »találkozókat« szervezünk neki, hogy legalább így beszélhessenek egymással” – mondja az édesanya, aki szerint gond, hogy az idősebb generáció nem feltétlen érti a karantén lényegét. „Az idős szüleimmel is állandón veszekszem amiatt, hogy nem maradnak otthon. Erre nyilván a gyerek is felkapja a fejét, aki az utóbbi napokban nem is akar szinte elmozdulni mellőlem, látszik, hogy bizonytalan. Folyamatosan mondjuk neki, hogy minden rendben lesz, és mi mellette vagyunk. Ebben kell, hogy biztonságot találjon, mert nagyon szorong, mikor elmegyek a mosdóba, odaáll az ajtóba és nem mozdul, amíg ki nem jövök. Próbálunk neki egy sztorit gyártani a mostani helyzetből, hogy tudja, nem azért nem megyünk ki, mert félünk, hanem azért, mert nem akarjuk továbbadni a vírust és ennek ez a legbiztosabb módja. Ez a mostani olyan, mint egy háborús helyzet, amiben minden nehézség ellenére esélyt kapunk arra is, hogy a gyerekeinknek egy új és normálisabb jövőt építsünk föl, amiben megtanítjuk nekik az életszeretetet. Mostantól nem mondhatjuk el, hogy »ez velünk nem történhet meg«. Talán megérettünk arra, hogy a világ kicsit az orrunkra koppintson és magunkba nézzünk” – mondja.
Sokat segítenek a szülőknek a gyorsan megalakult Facebook-csoportok, ahol egymást is támogatják, ötleteket adnak, de az óvodapedagógusok is rendszeresen küldenek javaslatokat arra vonatkozóan, hogy foglalják le a gyerekeket.
Tökéletes forgatókönyv természetesen nincs sem az otthoni karantén átvészelésére, sem a fertőzés elleni védelem kivitelezésére, de a fenti példák jól mutatják, figyelemmel és alapos tervezéssel elkerülhető, hogy traumatizálódjanak a gyerekek.
