Feleségként és férjként üvölt egymással Básti Juli és Stohl Andás. Végképp elszakad a húr, annyira megerőltetik a hangszálaikat, hogy a nyaki ütőereik is kidagadnak tőle, valósággal szikrázik a színpad a feszültségtől. A nevem Mary Page Marlowe című darabot látjuk a Centrál Színházban, Puskás Tamás rendezésében. A nőnapon mutatták be ezt az érdekes nőről szóló darabot, amit Tracy Letts írt, aki nálunk, meg valószínűleg a világban is, az Augusztus Oklahomában című darabjáról a leginkább közismert, amiért Pulitzer-díjat is bezsebelhetett. A kontinensen először a Vígszínházban adták, Eszenyi Enikő rendezésében. Kesernyés, azt is mondhatnám, hogy pikírt, különös vígjáték ez széthullóban lévő családról, erőteljesen éles párbeszédekkel, trágár kifejezésekkel, vaskos jelenetekkel, elkenődött, kallódó, kapcsolatokat nem lelő, soha meg nem valósuló álmokat kergető, fájdalmasan megfeneklett emberekkel. Akik egymást tépik-nyúzzák, másokat okolnak a bajaikért, ugyanakkor maguk is már önpusztítóakká váltak. És miközben ez lúdbőröztető, röhejes is, mert tulajdonképpen végtelenül pitiáner, kisszerű, abszurdba forduló. Családban is elmagányosodott, szeretethiánnyal küzdő emberek, akik nemigen tudnak szeretetet adni. Képtelenek kirángatni magukat hajuknál fogva a gödörből, vergődnek, kínlódnak, és nem csupán másokat, hanem magukat is megmarják, elevenen elemésztik.
Most Básti és Stohl jelenete ennek valóságos esszenciája. Két nagy színész sűrít bele sok mindent abból színpadi párharcába arról, amit az életről tud, az ötven éves Mary Page Marlowe-ként, és a szintén ötven körüli férjeként, Ray-ként. A nő harmadik balesetét okozta, ráadásul totálisan ittasan, úgy kilengett a szonda, hogy a rendőrök azt mondták, ilyet még nem láttak. Több év börtön néz ki ezért. Mary most is piás, az alkoholtól meg nyilván a szorongástól szinte görnyedezik. Ray kezdetben macsós fölénnyel korholja, a magabiztos férfi szemszögéből szemrehányásokat tesz, túlzottan is józan hidegséggel érvel, mindinkább felemelve a hangját. Mary egyre jobban összemegy, töpörödik, ott helyben megsemmisül, de aztán visszariposztozik, nem hagyja magát, alkoholgőzösen is szócsatába bonyolódik. A férfi nyakatekert ötletekkel áll elő, hogyan lehetne valahogy, mindenféle hazugsággal felmentetni a csaknem halálos balesetet okozó feleségét. Ő azonban megmakacsolja magát, ha törik, ha szakad, le akarja ülni a büntetését, mert úgy érzi, megérdemli, és most igenis ezt akarja. A férj nem azzal érvel, hogy imádja, nem bírja ki nélküle, hanem, hogy a felesége börtönbe zárása meglehetősen rosszul jön majd neki az üzleti kapcsolataiban, rossz fényt vet ő rá is, és ezt valahogy meg kéne úszni. Hamis álságosság jelenik meg a heves szóáradatban, amit döbbent, lidérces csendek szakítanak meg fájdalmasan. A férfi nem feltétlenül azt mondja, amit valójában gondol, taktikázik, ügyeskedik, a maga malmára igyekszik hajtani a vizet. A nőben pedig átszakad a gát, neki már mindegy, úgy érzi nincs vesztenivalója, ami a szívén, az a száján, és előzúdul belőle az a temérdek sérelem, lelki seb, bántás, megalázottság, amit elszenvedett, és ez most jön és jön ki belőle megállíthatatlanul. Ettől a jól fésült, mindenáron rendezettnek, vonzónak, hódítónak, magabiztosnak látszani akaró pasas is meginog, hátrálni kezd a szó valós és átvitt értelmében egyaránt. De nem akar megrendülni, azt gondolhatja ő menő férfi, aki hát ugye talál mind a tíz ujjára is nőt, de azért valahogy a felesége is fontos neki, ha másért nem, a jó üzleti híre miatt. Háborgó indulatok, kétségbeesett, talajvesztett emberek csapnak össze, akiknek a lábuk alatt az imént még volt talaj, de már azért inogott, hiszen a nő alkoholistává válásába nyilván vastagon belejátszott a nem megfelelő kapcsolatuk, a házasságon belüli elmagányosodásuk.
Tíz perc, ha van ez a jelenet, de akár három felvonásnyi életanyag sűrűsödik belé. Stohl, ha ez a darab megy, mindössze emiatt a jelenetért jön be a színházba, de érződik rajta, hogy így is megéri neki. És persze nekünk is. Amúgy a darab 11 jelenetben követi végig Mary életét. Aki nem tragédiába illő nagy hősnő, egy nő a hétköznapokból, csak most premier plánba kerül. De azért az átlagnál mégis sokkal több titok lengi körül.
Nem kronologikus sorrendben követjük végig az életútját. Először negyven évesen látjuk őt egy gyorsétteremben, és ekkor sem sugárzik a boldogságtól. De megfigyelhetjük azt is, hogy kilenc hónapos korában hogyan vesztek össze a szülei a kis bepólyázott Mary fölött, és hogy rohant el feldúltan a mamája a lakásból, mert a férje csak a haverjaival, a velük való iddogálással törődött. A családi békétlenségben már a kis rácsos ágyban is része lehetett. Ebben az esetben természetesen csak egy pólyát látunk belőle, de a fiatalkori énjét amúgy sem Básti, hanem Borbély Alexandra testesíti meg. Látjuk például huszonhét évesen egy motelszobában, ahol a Fehér Tibor által alakított főnökével félrelép. Dan önelégülten elnyúlik az ágyon, repetát akarna a szeretkezésből, Mary már öltözködik, van némi bűntudata. Jó volt ez egyszer, de talán legközelebb már mégse kéne, bár a férfi forszírozza, hogy na mikor találkoznak újra. A nő mondja, hogy majd az irodában, de az ipse erőlködik, Mary tétova, hajlik is az újabb pásztorórára meg nem is. Benne van ebben mindkettőjük kielégítetlensége, boldogtalansága, az, hogy olyan nagyon nem tudják merre keressék a boldogság kék madarát, és, hogy ez a légyott jó volt, jó volt, de azért mégsem az igazi, lángoló szerelem, távol van a valódi egymásra találástól.
Mozaikkockákból áll Mary portréja. Tán nem is kell egészen összeálljon. Amiket látunk villanások, életképek. Ha Örkény feltalálta az egyperceseket, akkor ezek mondjuk nyolc percesek, hiszen másfél óra az egész előadás, szünet nélkül. Legidősebben hatvankilenc évesen találkozunk Maryvel, szomorú állapotban, kórházban fekve. De nem ez az utolsó jelenet. Abban még tíz esztendővel fiatalabb. Patyolatban van éppen. Diskurál a harmincas pultossal, akit Rada Bálint személyesít meg. Jól esik nekik ez a kis könnyed társalgás. Közös hullámhosszon vannak. Tulajdonképpen tetszenek másiknak. A fiatalembernek érzékien villan a szeme, amit a nő kedves szimpátia mosollyal viszonoz, amiben megcsillan némi kissé megfáradt kacérság is. A férfi segítene kivinni a nő cuccait a kocsijához, és persze ő érti, hogy ez már-már felhívás keringőre, némiképp örül is neki, de azért nem kér belőle. Még visszanéz, de már megy kifelé, félhet is már a kapcsolatoktól, nem akar több lélekölő veszekedést, ugyanakkor persze csak jólesik neki, hogy mint nő, érdeklődést keltett. De számára, mint oly sok embernek, marad a magány. Szomorkás költészete, lebegése van ennek. Puskás Tamás rendezése, Bagossy Levente díszlete, Kárpáti Enikő jelmezei, Puskás Samu fordítása, Puskás Dávid zenéje és sok színész meg a gyerekszereplők a rövid jelenetekben meglehetősen koncentrált játéka, jó előadássá áll össze. Az említetteken kívül, Sztarenki Dóra, Hőnig Emma, Kramer Lujzi, Maszlag Bálint, Pálfi Dávid, Mészáros Piroska, Schmidt Sára, Scherer Péter, Ódor Kristóf, Buza Tímea, Cserna Antal rövid színpadi jelenlétük alatt is markáns karaktereket teremtenek.
