A titkos bolygó
A titkos bolygóra úgy lehet elutazni,
ha felülsz a rendes űrhajóra,
amivel mindenki a másik bolygóra megy,
de te nem oda fogsz megérkezni.
A titkos bolygóra csak az érhet oda,
akinek űrhajóra szállás előtt tűt szúrnak a fenekébe,
közelebbről a fenéknyílásába.
Ha kicsit felfelé húzod magad, miközben
beszúrják, nem is fáj annyira.
Corden
Egy autóban énekeltünk.
Csak az én számaim szóltak,
ő vezetett, lassan mentünk,
nagy dzsipben, egy motoros rendőr
feltartotta előttünk a forgalmat.
Azt hittem, sok szám lesz,
de csak néhány volt, utána kiszálltunk,
rámutattam a szobám ajtajára,
nyitva volt. Azt mondta, odabent
minden nagyon piros.
A testvérem szobájába mentünk.
Bejött anyukám, aztán kiment,
megint kettesben maradtunk.
Behoztam a pókomat a tenyeremben,
azt mondta, neki a pók nem oké.
A kezébe adtam, félt, de nem tette le.
Elmentem onnan, hogy ne tudja visszaadni.
Óbégatott, erre visszajöttem.
Amikor átvettem a pókot, felpattant,
odébb szökkent. Fél pillanatra rá
a pók is bestresszelt valamin.
A testvérem ágyán gyerekpárnák voltak.
Távolodó, rózsaszínű sisakok
Kinézek a sarok mögül: két fiatal nő görkorcsolyázik
hátrafelé, testhez álló, zebracsíkos ruhát viselnek,
és rózsaszínű sisakot. Mindent egyszerre csinálnak,
mint a szinkronúszók. Eltűnnek a szemem elől.
Régi fajta sárga busz jelenik meg az úttesten,
két ember van rajta, a középkorú sofőr
és egy negyvenes nő. A nő haja hosszú,
sminkje ízléses. Talán fodrász vagy kozmetikus lehet,
a buszsofőr mond neki ezt-azt, de a nő nem sértődős.
Az a típusú beszélgetés játszódik le köztük
– nem ritka mostanában –, amikor mindketten
eléggé másképp idéznék fel, mi hangzott el.
Ha egyáltalán rákényszerülnek, hogy felidézzék.
Rámenős volt, mondaná a nő tárgyilagosan,
nem szállt le rólam. Hencegésnek nyoma sincs
a hangjában. Ez nettó fárasztó. Meglenne
nélküle. Nem kellemetlen, ha az ember csak
nézhet ki a fejéből. A sofőr azt a szót használná,
évődtek. Egyből jó lett köztük a kémia,
imponált az asszonyságnak az ő szellemes dumája.
A járdákon a busz körül legalább hat férfi áll,
nem lehet megmondani, milyen idősek. Némelyik
lép egyet-kettőt, aztán megtorpan.
Van itt ebben a háztömbben egy dohánybolt,
az eladó kopasz, pöttyös inges fickó.
Minden férfi, aki megfordult a közelben ezen a délelőttön,
pontosan egy másikat ismer (nem nullát, nem is kettőt).
Egymásról egyik se tudja, kit ismer a többi és kit nem.
Ezzel fel is vázoltuk a Kossuth utca e rövid szakaszának
társas viszonylatait. A görkocsolyások már messze járnak.
