A nemzetközi olajpiaci folyamatokból a héten akár 60-70 forintos benzinár- és 45 forintos dízelárcsökkentés is következik – közölte lapunk megkeresésére Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője. Ehhez képest – legalábbis a Holtankoljak.hu adatsora tanúsága szerint – a Mol szerdától kifejezetten visszafogott, mondhatni „megszokott” mértékben, 7, illetve 6 forinttal csökkenti a hazai üzemanyagok bruttó nagykereskedelmi árát. Ennek megfelelően a benzin átlagára 358, a gázolajé pedig 369 forint körül állhat be. Adatbázisunk arról tanúskodik, hogy ez előbbi esetében valamivel több mint egy éves, utóbbinál ugyanakkor már közel két éves mélypont. Február vége óta a benzin 27, a gázolaj 25 forinttal lett olcsóbb. Az elemző számítása alapján tehát, még ha ma távolinak is tűnik, célkeresztbe kerülhet a 300 forint körüli üzemanyagtarifa.
A közvetlen ok ezúttal nem csak a koronavírus. Pontosabban a betegség okozta világszintű pánik egy áttételes hatása gyengítette tovább az amúgy is „fertőzött” világpiacot. Az esést ugyanis az váltotta ki, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) csütörtök-pénteki bécsi ülésétől sokan – így múlt heti tudósításunkban Pletser Tamás is – további, önkéntes termeléscsökkentést vártak. Eme elképzelést is a víruspánik diktálta volna. Az újévi 70 dollárról ugyanis az Európában irányadó Brent február végére 50 dollár közelébe csökkent. A 2016 óta bejáratott szokások szerint ilyenkor az Oroszországgal kiegészült OPEC a termelés közös visszafogásával fékezi az áresést. A korábbi, hasonló döntések nyomán most is érvényes volt egy napi 1,2 millió hordós mérséklés az OPEC közel 30 millió hordós napi kitermeléséből. Ehhez képest sokakat meglepett, hogy váratlanul szertefoszlott az olajkartell – azon belül is elsősorban Szaúd-Arábia - és Oroszország eddig működőképesnek látszó együttműködése. A megegyezést Moszkva rúgta fel, mert nem kívánta teljesíteni a mintegy 11 millió hordós napi kitermelésére vetített körülbelül napi 500 ezer hordós csökkentési kérést. Mostantól tehát lényegében szabad a vásár: mindenki annyit termel, amennyit tud. (Igaz, Iránt változatlanul féken tartják az ellene érvényben lévő kereskedelmi korlátozások.) Várakozások szerint ebben is Rijádé a főszerep, kitermelésének mintegy kétmillió hordós megemelésével.
A grafikonok tanúsága szerint mindezek nyomán a Brent csütörtök-pénteken 52 dollárról 45 dollárig morzsolódott le. Hétfőn ugyanakkor a piac 36 dolláron, közel 30 százalékkal mélyebben nyitott. Bár ezt követően az árak bekukkantottak 30 dollár alá is, lapzártánkra a kurzus visszatért 36 dollár környékére. Ez négy éves mélypont.
A váratlannak látszó orosz döntést Pletser Tamás szerint leginkább a kartellen kívüli Egyesült Államok tevékenysége válthatta ki. Az elmúlt négy év során ugyanis Moszkva azt tapasztalhatta, hogy a saját magukon végrehajtott drákói megszorítások keltette piaci hiányt az új eljárásokkal úgynevezett palaolajat kitermelő amerikaiak töltötték ki. Vagyis az OPEC és partnerei politikájukkal végtére a kartellen kívüli Egyesült Államok malmára hajtották a vizet. (Az elemző kizárta, hogy az USA valaha is tag vagy együttműködő fél lenne a kartellben. Az Egyesült Államokban ugyanis szabad piacgazdaság működik, önálló magáncégekkel, amelyek aligha vetnék alá magukat bármiféle központi termelési utasításnak.) Bár a termelés megnövelése ilyenkor rövid távon emelheti a bevételeket, önmagában további áreséshez vezet. Ennek megfelelően az Erste további olajárcsökkenésre számít. Igaz, az alacsony kurzus kiváltja a legmagasabb költségen üzemelő termelők - így a tengeri fúrótornyok és a palaolajas kitermelők - fokozatos leállását is, ami megtámaszthatja az összeomlást.
A vírushatás miatt mindazonáltal elemzők egyre kevésbé bíznak a világ napi mintegy százmillió hordós olajkeresletének ez évre jósolt egy százalék körüli emelkedésében. A Goldman Sachs már csökkenést vár. Pletser Tamás ennek nyomán szintén az olajkereslet visszaesésére számít. Felhívta a figyelmet, hogy a tíz évvel ezelőtti válság legmélyebb pontján sem mértek napi másfélmillió hordónál méretesebb visszaesést.
A jövőt illetően az elemző inkább borúlátó. Az EU irányítási válságát véli felfedezni a kaotikus olasz helyzetben. Kínával, vagy akár az Egyesült Államokkal szemben itt nincs olyan központi erő, ami képes lenne hatékonyan elejét venni a kór terjedésének. A betegség és így a pánik tehát Európában a többi térségnél is nagyobb károkat okozhat.
Ez rövid távon kétségkívül bizonyos árak csökkenésében ölthet testet – hangsúlyozta Pletser Tamás. A világpiaci folyamatok nyomán, amiként az üzemanyag, úgy számos más termék is olcsóbbá válhat. Az aranyon kívül szinte minden áru világpiaci jegyzése zuhan. Ennek nyomán a kereskedők haszna is nőhet. Ráadásul a forint is erősödött a dollárhoz képest. Ugyanakkor az örömre nincs különösebb ok. A jelenleg 3,5 százalék körüli hazai munkanélküliség – különösen az autóipari válság nyomán – gyorsan felkúszhat akár 7 százalékra. A tavalyi, öt százalék körüli gazdasági növekedés akár már idén csökkenésbe is fordulhat. Nem is beszélve az esetleges vesztegzárintézkedések, ne adj isten megbetegedések kedvezőtlen hatásáról. Mindezek tovagyűrűző hatása tehát összességében sokkal inkább rossz, mint jó – szögezte le Pletser Tamás.
