Budai kis olasz. Férj, éppen csak leugrott otthonról. Hatvanas, feltehetően nyugdíjas. Kissé elhízott. Nem nagyon, csak úgy magyarosan. Tenisztrikó, mackófelső. Behúzza a cipzárt? Behúzza. Nem, lehúzza. Jobb, ha nem feszül. Érkezik a feleség, ő is hatvanas, de szeretne ötvenesnek látszani, a blúza kissé szűk. Jön a lányuk is, elegáns. Magassarkú cipő, szűk szoknya, napszemüveg a homlokon. Ahogy kell. Feltehetően multi-alkalmazott. Körbepillant, figyelik-e. Most ő a rendes lány, szakít időt.
- Szóval a telek – kezdi a férfi.
- Előbb válasszunk – mondja a feleség étlappal a kezében. - Nóri siet.
- Ezt fel kell vennem - Nóri nélkülözhetetlen. Kimegy az utcára, telefonál.
Mit isznak? A pincérnő türelmesen vár.
- Sört kérnék, Editke – mondja a férfi.
- Nem – mondja a feleség. - Nem kell a sör. Limonádét. - Nézd meg, Ferikém, mindenki limonádét iszik - Feri körülnéz, tényleg.
- Citromosat, áfonyásat vagy natúr? - kérdezi unott arccal a pincérnő.
- Natúr – Feri már feladta. Mindegy.
- Mutass egy kis életet – mondja a felesége. - Együtt a család.
- Mindig telefonál – mormogja Feri.
- Meg kell értened. Ez a munkája.
Feri nagyot sóhajt. Szeretné visszahozni a telket.
- Válasszunk – érkezik vissza Nóri. A pincérnő felveszi a rendelést. Nórinak vegán.
Ferinek mindegy mi, csak rántott legyen. Újabb telefon. Másképpen cseng. Feri ismeri ezt a csengést.
- Karcsi hívja – súgja Editke Ferinek. - Fel kell vennie.
Feri bólint.
- Minden pasi ennyit dumál? - jön vissza Nóri. - Imádnak dumálni. Órákig tud dumálni a haverjaival a fociról - szemügyre veszi a férfiakat. Mindegyik a fociról dumál?
Na végre, gondolja Feri. Most.
- A telekről kellene beszélnünk.
Megérkezik az ebéd. Nóri az órájára néz.
- Anyu, elvigyelek? A cégessel vagyok, nem gond.
- Éppen csak bekapom – feleli a feleség. - Mit mondott Karcsi? Utaztok valahová?
- Csak hétvégére. Nem engedik el a melóhelyéről. Ez ma így van, anyu, ha sokat vagy távol, rájönnek, hogy nem is kellesz.
Feri bólogat.
- Szóval arra gondoltunk, hogy átíratnánk rátok a telket – mondja végre végig a mondatot, amire annyira készült. Editke bólint, ő is erre gondolt. Megérinti Nóri kezét.
- Nem ránk, hanem csak rám – feleli Nóri. - Nem a férjem. Ma a telek, aztán holnap a lakásom, na persze.
Újabb pillantás az órára.
- Most már tényleg. Jót dumcsiztunk.
Feri egyedül marad a kis olaszban. Végülis jót.