Eszenyi Enikő tizenegy éve vezeti a Vígszínházat. Elődei, Várkonyi Zoltán és Marton László után vette át a három játszóhelyes teátrum irányítását. Az említettek mester-tanítvány viszonyban voltak egymással. Gyakorlatilag házon belül oldódott meg az utódlás. Az elmúlt években egyszer fordult elő, hogy külső jelentkező is adódott, ő pedig Balázs Péter volt, bár ő is hosszú időt töltött korábban a Szent István körúti társulatban. Most korszakhatár következhet, hiszen három pályázó is beadta a koncepcióját a színház vezetésére. Eszenyi Enikő soha nem titkolta, hogy tovább csinálná. Egyik vetélytársa Rudolf Péter, aki a főiskola után a Vígszínházhoz szerződött és hosszú időt töltött ott, rendezett is és mostanában is ezt teszi, legutóbb néhány napja volt bemutatója a Pesti Színházban. Indulása mégis meglepetést keltett, hiszen többször szóba hozták már a nevét különböző pozíciókkal kapcsolatban, de eddig mindhiába.
A harmadik jelölt a Bárka Színház alapítója, Csányi János, aki dolgozott Vidnyánszky Attilával Debrecenben, Szikora Jánossal Székesfehérváron és évek óta vezet egy általa kigründolt intézetet, amelyről konkrétumokat keveset tudunk. Eszenyi eddig nem hozta nyilvánosságra a pályázatát, kérdésünkre azt válaszolta, hogy természetesen meg fogja tenni, de arra nem kaptunk választ, hogy hol és mikor.
A színésznő nagy víziókkal kezdte meg 2009-ben a munkát, bevonzott fiatal alkotókat, fontos témákat, például a női tematikát. A színház nemzetközi szakmai kapcsolatait is előrevitte. De át- és túlélt nehéz időszakokat is, például Marton László zaklatási botrányát. Évek óta szóbeszéd kering konfliktusos vezetési stílusáról, arról, hogy mennyien mentek el az elmúlt évtizedben az együttesből. Etikailag problematikusnak tűnik, hogy a nyilvánosság előtt markánsabban ezeket a problémákat éppen az egyik mostani rivális, Csányi János vetette fel a pályázatában. Csányi felteszi a kérdést: mi számít hatalommal való visszaélésnek, a mentális erőszak beletartozik-e ebbe a kategóriába? Eszenyi Enikő egy interjúban elmondta, hogy ő semmilyen módon nem találkozott eddig a hatalommal való visszaéléssel. Kérdés, hogy ez a témakör a későbbiekben ezzel a mondattal elintézhető-e.
Ami a nyilvánosságra hozott pályázatokat illeti, Csányi lomha gőzmozdonyhoz hasonlítja a jelenlegi Vígszínházat. Rudolf Péter, szerint a Vígnek „szellemi mágnesként” kell működnie. Csányi az eddigi vezetéssel megfogalmazott kritikáján túl például, hogy szerinte a Vígszínház elvesztette az arcát, vizionál többek között melléküzemágként filmek gyártásáról és nyári üzemmódról is. Feltűnő, hogy egyikük sem fedi fel a leendő stábtagok nevét. Rudolf Péter ezt azzal indokolja, hogy senkit sem szeretne kényelmetlen helyzetbe hozni. Csányi János pályázata mellékletében szerepel egy támogatói lista, az aláírók között találjuk Márta Istvánt, M. Tóth Gézát, Reviczky Gábort, Szarvas Józsefet.
„Engem nem érdekel senki politikai beállítódása. Ügyekhez van viszonyom, ezek mentén szólalok meg, függetlenül attól, mely politikai erő szája ízének felel meg a mondandóm. (…) Kibeszélni. Vonalat húzni. Békét teremteni. Vállalva a naiva szerepét szajkózom ezt immár évek óta minden közéleti megszólalásomban” − írja Rudolf Péter, aki a most indult szinhaz.online internetes orgánum felületén tette nyilvánossá a pályázatát.
Az elmúlt hetek eseményeit tekintve valóban naivának kell lenni annak, aki azt hiszi, hogy a politikai szempontokat távol lehet tartani a vígszínházi pályáztatástól. A Főváros javaslata szerint a Vígszínház a vegyes finanszírozású teátrumok közé kerülne. Ebben az esetben hiába hoz a Fővárosi Közgyűlés majd döntést, a minisztérium adott esetben személyi feltételhez kötheti, hogy beszálljon társfenntartóként a Vígszínház életébe.
Rudolf Péter azt is írja pályázatában, hogy „a katartikus végkifejlet jobb emberré teszi a befogadót”. Kérdés, hogy a pályázat lezárásánál számíthatunk-e „katartikus végkifejletre”.
