Már az írásmódjával is baj szokott lenni: nem mindenhol írják ugyanis s-sel és y-nal. Nem szép dolog az előítéletesség, de a „rutin meg az évek” alapján többnyire igaz, hogy ahol a név nem megy, (és az utánanézésre is sajnálják az időt), baj van az ízével is. Annál is inkább, mert egységes receptje sincs, ugyanis a magyar gasztronómia és cukrászat egyik büszkeségének tartott klasszikusnak nem tisztázott az eredete. Az biztosnak tűnik, hogy az osztrák-magyar monarchiabeli különlegesség az Esterházy család egyik tagjának - azt azonban nem tudni pontosan, hogy Pál Antalnak vagy Miklós Józsefnek - készült először. Valószínű, hogy előbbinek sütötte valaki - egyes források szerint akár az akkor éppen a családnál szolgáló Franz Sacher -, mert a galántai herceg nagy ínyenc hírében állt. Ő a névadója az egyébként szintén vitatott elkészítési módú, de mindenképpen zöldséges-fehérboros alapú Esterházy-rostélyosnak is.
A tortára az egész család „rákattant”, és a csemege a kastélyon kívül is gyorsan elterjedt. Mivel azonban az eredetinek nem maradt fent írásos nyoma, több "igazi" változata is létezik. Örökös vita tárgya, hogy négy vagy öt - manapság trendin gluténmentes, azaz liszt nélkül, dióval készülő - piskótalapból áll-e. Van, ahol mandulával sütik, helyenként a tojásnak csak a fehérjéjét, máshol éppen a sárgáját használják fel hozzá, de a vaj is mesebeli alkotóelem, azaz hol van, hol nincs benne. A krém vajjal kikevert dióból, mások szerint vaníliával főzve, vagy diós tejszínhabból, de akár a szinte mindent feldobó mascarponéval megbolondítva is készülhet. Olyan elv is van, amely szerint a rétegek közé még véletlenül se kerülhet dió.
Nem egyértelmű, hogy alkoholt - rumot, amarettót, narancslikőrt, esetleg konyakot - vagy kávét kell beleönteni, esetleg csak a tésztára locsolni. A torta oldalát általában darált dióval, de reszelt mandulával vagy mogyoróval is „panírozzák”, a tetején lévő olvasztott csokoládéval pókhálózott fondant helyett pedig sok helyen sárgabaracklekvárral ragasztott fehér csokival vonják be. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv szerint nem is biztos a gluténmentessége, mert a dióhoz kevert rizsliszt mellett akár búzaliszttel is készülhet a tészta, és a krémben sem kell annyira ragaszkodni a dióhoz, mint amennyire éppen attól jó az Esterházy-torta. A kísérletezéshez jobb mindezt elfelejteni és az összhatásra koncentrálni. Tutira Budapesten többek között a Daubnerben és a hűvösvölgyi Békeidők Cukrászdájában lehet menni.
