Csak az előző héten két, világszerte kiemelt érdeklődéssel övezett verseny rendezési jogát nyerte el Magyarország: 2022-ben Budapesten, a Puskás Ferenc Arénában rendezik a labdarúgó Európa-liga döntőjét, illetve eldőlt, hogy Budapest szólóban lesz a házigazdája a 2027-es női kézilabda világbajnokságnak. Különösen a kézisek aktivitása figyelemre méltó, hiszen a sportág korábban már sikerrel pályázta meg a 2022-es férfi és a 2024-es női Európa-bajnokság rendezését.
De nem lesz túl sok a jóból? – kérdezheti a kivülálló, pláne, hogy az eddig rendezett világversenyek sokak szerint csak egy viszonylag könnyen körülhatárolható, de egészen szűk körnek jelentettek gazdaságilag igazán jót.
A konkrét költvégvetéssel kapcsolatos hírek terén sem az MLSZ, sem az MKSZ nem kényeztette el a közvéleményt, a győzelmi jelentéseken túl egyik szervezet sem publikált hivatalos költségvetési adatokat. Sem a sikeres pályázatok során elköltött összegek, sem a majdani bekerülési összegek nem voltak nyilvánosak. Hangsúlyosan csak a szervezési költségekről beszélünk, ami elválik az infarsturktúrális fejlesztések bekerülési összegétől.
„Egy hazai Eb vagy vb rendezése nehezen úszható meg tíz milliárd alatt” – vélte Szabados Gábor sportközgazdász, aki kimelete: ebben nyilvánvalóan nincsenek benne az infarsturktúrális kiadások. Az megítélés kérdése, hogy a három világeseményre (mai árakon számolva) elköltött 30 milliárd forint vajon sok-e vagy kevés. A sokat vitatott úszó világbajnokság iskolapéldája annak, hogy a költségek miként tudnak az egekbe emnelkedni. Csak a megnyitó- és záróünnepség kétmilliárdba került, a költségeket pedig nyilván megsokszorozta, hogy a Parlamenttel szemben épített óriástornyról ugráltak a versenyzők a Dunába telepített medencébe. „Kérdés, hogy fapados vagy az extra látványosság felé mennek el a kézilabda világversenyek szervezői, de az előzmények alapján nem látom realitásnak a fapados változatot” – vélte Szabados. Szerinte a labdarúgó Európa-liga döntője a maga maximum két-háromnapos felhajtásával a kézisekhez képest kevesebb szervezési kiadással jár.
A megtérülésről szólva kijelentette, egy-egy világverseny rendezésének valóban elenyésző a jelentősége, de ha ezek egymás után következnek, sorozattá állnak össze, akkor hatásuk összeadódik, és végül valóban erős marketingértéket képviselnek. De még így sem egyértelmű a megtérülési mutató, hiszen bármily gondos szervezés mellett is beüthet egy világjárvány, ami alapvetően elveszi az emberek kedvét az utazástól. „Még a legoptimálisabb helyzetben is teljesen kizárt, hogy a külföldi szurkolók által generált fogyasztásnövekedés adóbevétele ellensúlyozza a kiadásokat” – emlékeztetett a közgazdász. Ugyanakkor szerinte a rendezés a nemzetgazdaságra és a gazdaság élénkítésére is kedvező hatással lehet, ám még ez a két tényező sem elegendő ahhoz, hogy a kiadás és a bevétel oldal közé legalább egyenlőségjelet lehessen tenni. „Ténylegesen nem lehet kimutatni anyagi hasznot vagy veszteséget, ez ennél összetettebb kérdés” – mondta. Kijelentette, nem csak a versenyek alatti turizmus számít, hiszen a jó országimázs akár a befektetési tőke megjelenését is ösztönezheti. De akár az is elképzelhető, hogy egy német vásárló Berlinben emiatt dönt majd egy magyar termék mellett.
„A marketingköltség fele eleve a kukába megy, csak a baj, hogy soha nem lehet tudni, hogy az épp melyik fele a költségvetésnek” – emlékeztetett Szabados a marketingesek ökölszabályára. Ugyanakkor szerinte Magyarország jóval magasabb polcra tudja magát pozicionálni a világban, mint azt gazdasági ereje, piaca, vásárlóereje reálisan lehetővé tenné.
„Ez értékválasztás kérdése, nyilván sokan vannak, akiknek ez nem ér meg tízmilliárdokat, hiszen az országban számtalan súlyosan elhanyagolt terület van, ahol elkelne a pénz, az állami beavatkozás. De sokan vannak olyanok is, akik szerint a közösségi és együvé tartozási élmény megélése ér ennyit. Mégha forintra ki is lehetne számolni, hogy egy adott világverseny rendezése nyereséges vagy veszteséges, nehezen hihető, hogy az eredmény bármelyik oldalt meggyőzné az ellenkezőjéről.”
