Napjaink tanulsága, hogy nagy időtávokban gondolkodva, de gyorsan kell cselekedni. Erre a szükségszerűségre figyelmeztetett a Brexit is: csak 46 év és egy hónap múltán lépett ki az Egyesült Királyság abból az Európai Unióból, amelynek mindvégig félszívvel volt a tagja. Ezt a gyönge elköteleződést jelezte, hogy kimaradtak az euróövezetből, nem voltak schengeni határaik. A kollektív döntéshozataloknál a britek általában húzódoztak az egyetértéstől, sőt ha módjukban állt, akkor - erejük tudatában - útjába is álltak azoknak. Boris Johnson kormányfő a brit alsóházban ki is mondta: "Nagy-Britannia mindig is sereghajtó volt az Európai Unió számos sarkalatos integrációs folyamatában."
Bár az Orbán-kormány magatartása számos ponton találkozik a britekével, nem elhanyagolható különbség van a két ország világgazdasági súlya és az európai gazdasági-politikai láncba való beágyazódásunk között. Magyarország kormányának érdemes ennek figyelembevételével messzebbre tekinteni az orránál. Reálisan, nem álmokat kergetve.
A legközelebbi országgyűlési választások előtt két évvel, a kormányzat által gerjesztett, meglehetősen színvonaltalan politikai csatározások közepette eljött az idő arra, hogy a már bejelentett, félszívvel vállalt szándékok mellett jelentős forrásokat találjanak a klímavédelemre - ha szükséges, akkor a szennyező cégek megbüntetése révén is. Azt már a gyerekek is tudják, milyen szennyezőek a PET-palackok és a szívószálak, de vajon gondolkodik-e valaki azon, hogy világszerte a vásárlók évente dollárban százmilliárdokat dobnak ki olyan ruhákra, amelyeknek a fele egy éven belül a szemétben végzi?
A környezetvédelem mellett jelentős forrást kell találni az adatvédelmet szolgáló innovációkra, a gazdasági életet is megzavaró kibertámadások kivédésére. Már nemcsak a személyes adatok vannak ugyanis veszélyben, de az új technológiai fejlesztések révén folyamatosan növekszik az emberek ártó szándékú közvetlen megfigyelése, viselkedésük tanulmányozása is. Ez talán már el is érte a nemzetbiztonsági kockázat szintjét.
A világkereskedelemben eközben erősödnek a protekcionista törekvések. Az amerikai-kínai kereskedelmi háborúban beállott tűzszünet ellenére felerősödőben vannak a mindenfajta integrációt fenntartásokkal kezelő szkeptikus vélemények - a Brexitben is megtalálhatók ilyen jelek -, amelyeket a fenyegető világjárvány csak felerősít.
A magyar kormánynak eközben fontos belátnia: a demográfiai gondok megoldása nemcsak az áhított gyerekszám-növekedéstől függ egy olyan országban, amelynek népessége Európában a legrégebben fogy, hanem attól is, hogy a munkaképes magyarok utódai egyre nagyobb számban külföldön születnek.
A felsorolt négy feszítő világtrend a magyar kormánytól is válaszokat követel. Oszkó Péter korábbi pénzügyminiszter szavai tanulságosak: "Amíg egy kormány gazdaságpolitikáját kizárólag egy adott év gazdasági növekedési rátája és költségvetési deficitszámai alapján ítélik meg, addig ettől a politikától nem várható más, mint hogy látszatnövekedést szolgáljon."