Az 1927-ben született Székely Éva a magyar úszósport örökérvényű, ragyogó csillagaként mindent tudott a versenyzésről, a küzdelemről, a szomorúságról és a boldogságról, de a legtöbbet talán a boldogság átadásáról. Több mint húsz évig volt a magyar úszóválogatott nélkülözhetetlen, sikert-sikerre halmozó tagja, 46-szoros magyar bajnok, Helsinkiben 200 m mellen olimpiai bajnok, megszámlálhatatlan Európa-, illetve világcsúcs tartója.
Székely Éva azonban nem csak a vízben, hanem a parton is kivételes tehetséggel megáldott ember lévén a szárazföldön sem adta alább: gyógyszerészként dolgozott, majd mesteredzőként saját lányával, Gyarmati Andreával ért el szép sikereket.
Az önéletrajzi ihletésű könyv, a Sírni csak a győztesnek szabad első, 1981-es megjelenése pillanatában óriási sikert aratott. Egyrészt hihetetlenül szórakoztató volta, másrészt az élet drámai, olykor mulatságos pillanatainak utánozhatatlan stílusú feldolgozása miatt. A kor egyik bestsellereként félmillióhoz közeli példányszám fogyott belőle. Nyilván ennek köszönhető, hogy a könyv címe pillanatok alatt beépült a köznyelvbe és szállóige lett. Azóta is sokszor mondjuk: sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva örökös bajnok, de talán jobban illik rá, hogy ő az örökös ember.
Később írt még két könyvet az életében fontos szerepet játszott sportvezetőkről és férfiakról is.
A kiváló sportoló nem érezte jól magát a modernnek mondott kétezres években, a Sport TV-nek adott 2006-os interjúban arról beszélt, hogy amikor versenyző volt, akkor még nem a pénzről szólt minden. Sportolónak lenni szerinte jobb volt 50-60 évvel ezelőtt, mert bár akkoriban át volt politizálva a sport, de a siker tulajdonképpen csak a sportolón, a munkán, a tehetségen múlt. Nem volt dopping, nem volt szponzor, nem kellett cégek logóját felvennie, nem kellett félnie, hogy verseny után megbukik a doppingvizsgálaton. Nem volt más dolga, mint jobbnak lenni a többieknél. Ha ez sikerült, akkor annak aranyérem volt a jutalma.
Pályafutása, sikerei szorosan kötődnek edzőjéhez, Sárosi Imréhez, akit Mestinek nevezett. „Mesti fanatizmusa, elképesztő ereje és hite alapvető volt. Előre megmondta, hogy lányok, egy év múlva megússzátok ezt az időt. Mi csak néztünk, mert annyira lehetetlennek tűnt. És pontosan egy év múlva a stopper annyit mutatott, amennyit a Mesti megálmodott. De hozzá képest a világ legjobb kémszervezete is semmi volt. Mindent tudott rólunk. Fogalmam sincs, hogy honnan, de az biztos, nagyon jól kémkedett utánunk, mert semmi nem maradt előtte titokban” - mondta edzőjéről Székely Éva.
Az edzőként is nagyon kedvelt örökös bajnok egy időben országjáró túrákon népszerűsítette az úszást, az ország eldugott régióiban sokan a személyes találkozás hatására mentek le az uszodába, ám aztán leszokott erről, amit szintén a megváltozott közeggel indokolt. Nem volt képes olyasmit csinálni, amiben nem hitt száz százalékig.
Trénerként gyerekekkel foglalkozott, „együtt gyűröm velük a hosszokat. Némelyikük a dédunokám lehetne. Úsznak megszállottam, mintha gályarabok lennének. Én csak szolidan a fal mellett döcögök, ők 11 évesen, mint a Ferrari mennek el mellettem. Imádom őket, de sajnos nem tudok megváltozni: én is elképedek olykor, de még mindig bennem van a versenyszellem. Gyakran mondják, hogy nyugodtan menjek beljebb, de azt válaszolom: azért úszom a fal mellett, mert ott biztonságosabb. Hát most elárulom a nagy titkot, nem ezért. Hanem azért, mert még most se bírom elviselni, ha elúsznak mellettem. Hiába, na, a versenyszellem” - jelentette ki.
Egyre ritkábban és egyre kevesebb nyilvános szereplést vállalt. „Úgy látom, ez az ország amnéziában szenved. Mivel azonban én nem vagyok amnéziás, ezért nem szívesen nyilatkozom.”
Lánya, Gyarmati Andrea, olimpiai ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok úszó, aki 1972-ben világcsúcstartó volt 100 m pillangón, visszavonulása után ismert és elismert gyermekorvos lett. Székely Éva unokája Hesz Máté, korábbi válogatott vízilabdázó.
