Mindenhol, ahol virágok vannak, élnek méhek és darazsak. Ezek a magányos állatok a családokban élő rokonaikkal szemben, ha nem piszkáljuk őket, teljesen ártalmatlanok – derült ki a Magyar Madártani Egyesület közleményéből.
Míg a házi méhek akár harminc-, negyvenezres kolóniáinak termetes faodvakra, még inkább az ember által biztosított kaptárakra van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik. A kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.
Egyszerűen, az erkélyre, ablakpárkányra virágos balkonládák mellé is kihelyezhető bölcsőkamrákkal, azaz méhecskehotellel segíthetünk nekik. Az akár óvodai foglalkozáson is összerakható darázsgarázs elkészítési módját itt lehet megnézni. Ide kattintva pedig be is lehet egy ilyenbe kukkantani, az MME ugyanis néhány éve készített egy látvány-méhecskehotelt.
Az új méhecskehoteleket érdemes február második felében, március elején kirakni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. A magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni. A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak. Eközben a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg.
