Pedig amikor Csengery 1880-ban elhunyt – egy évvel később meg is kapta az utcáját – még mindenki tudta, hogy a megelőző negyven évben neki mindenhez (is) köze volt. Kossuth Pesti Hírlapját szerkesztette, Deák tanácsadója volt a kiegyezés idején, részt vett a főváros egyesítésében, ő hozta létre a polgári iskolákat, akárcsak a tanítók segélyegyletét és az Országos Földhitelintézetet. És persze azzal is tisztában volt mindenki, hogy a nyarakat a városszéli nyaralójában töltötte: abban a nagy kertben rejtőző villában, amelynek helyén ma egy óriási bérház áll a Dózsa György úton, a Dembinszky és a Peterdy utca között. (Az már kevésbé volt körtudomású, hogy a tüdőbeteg és nem különösebben módos Csengery az Andrássy út szabályozására bazírozva a mai Lendvay utcánál is vett egy hatalmas telket – türelmes örököseinek szép pénzt fialt az ügylet.)
Nos tehát, a szobor helyét a Regnum Marianum szomszédságában az egykor átellenben állt nyaraló jelölte ki. A felállításának dátumát pedig alighanem a közférfiú halálának ötvenedik évfordulója: legalábbis a húszas évek végétől találunk adatokat a napisajtóban a Csengery-szoboralap működéséről.
A szoborállítás kezdeményezője láthatóan Havas István volt. A polgári iskolai tanáregyesület elnöke, a Petőfi Társaság tagja nemcsak buzdított a szükséges pénz összegyűjtésére, hanem azt is elvárta a kollégáktól, hogy a felárral kapható, úgynevezett Csengery-irkák használatára ösztönözzék a tanulókat. Ami a válságos harmincas években dühös újságcikkeket is szült, és az indulatok csak akkor simultak el, amikor 1938 májusában végre felavatták Zsákodi Csiszer János művét a liget szélén.
A szobor azonban mindössze tizenkét évig állt itt, a templom bontása és a felvonulási tér kialakítása előtt átvitték az Almássy térre. A Wesselényi utcai oldalról a tér legutóbbi felújításakor, 2015-ben szállították át a Barcsay utca torkolatába.
