Hiába tiltakoznak a helyiek, hol csak csendben, hol hangosabban, a lerobbant állapotban lévő, patinás hírű egykori mozi, majd színház elkótyavetyélése ellen, az önkormányzat újra és újra meghosszabbítja a XVI. kerület, Krenedits Sándor u. 3. szám alatti, úgynevezett „kivett színház” megnevezésű ingatlan értékesítésére kiírt pályázat benyújtási határidejét. Most épp február 17-éről március 4-ére tolta át annak a lehetőségét, hogy alig 60 millió forintért újra magánkézbe juttassa a kerület valamikori, képeslapokon hirdetett büszkeségét.
Már az 1910-es évek elején voltak itt vetítések – 1916. január 23-án például hírül adta a napi sajtó is, hogy „Nádler József, a rákosszentmihályi Világmozgó tulajdonosa mozielőadásait rendszeresen 100-150 katona nézte díjtalanul, akik hálás szívvel köszönték az ingyenes élvezetet a gavallér tulajdonosnak.” A ’20-as évektől már 400 fős vetítésekről szóltak a korabeli híradások. 1945-ben államosították a filmszínházat, és mivel az azt követő 15 évben hagyták lerohadni a kissé historizáló, klasszicista épületet, csak úgy tudott továbbra is mozi maradni, hogy az akkor modernnek számító szocstílusban átalakították a portálját – cserébe szélesvásznú vetítőteret kapott.
Még ma is nosztalgiával emlékeznek ott egymásra talált nagymamák és nagypapák a filmhíradó előtti artista műsorokra, a pereces nénire, aki körbe-körbe járva kiabálta a film alatt is, hogy „Perecet tessék!”, vagy a mozi épülete előtti gesztenyés bácsira, akinél a hatvanas években 1 forintért volt kapható egy egész zacskó sült gesztenye.
1993-ban, amikor a Budapest Film bezárta, illetve megpályáztatta a mozijait, a Holdvilág Kamaraszínház alapítványa nyerte el a bérleti jogot. Két évvel később egy olyan multikulturális központ jött létre a XVI. kerületi kertvárosban, azaz a budapesti kultúrmag peremén is jócskán túl, ahol a színház mellett igény szerint mozi is működött, ahol először alakítottak ki internet-pontot, ahol meg tudott valósulni a közösségitér-funkció is, s ahol rendre szívesen maradtak együtt az alkotók a nézőkkel egy kis előadás utáni csevelyre.
Míg 1997-ben a színház éves nézőszáma alig haladta meg a 2 000 főt, addig 2012-re jóval túlnőtt a 10 000-res álomhatáron is. Ezért is volt annyira fájdalmas, amikor az önkormányzat, amely 2009-ben megvette a Budapest Filmtől az épületet, nem hosszabbított szerződést a Holdvilágosokkal. Akkor arra hivatkoztak, hogy egyéb módon kívánják hasznosítani az ingatlant, de erre az egyéb módon történő hasznosításra 8 év alatt nem került sor. 2017 óta árulják, értékén alul, valamiért mégsem találja meg az új tulajdonosa. Bár a helyiek még mindig reménykednek benne, hogy egyszer talán kultúrház lehet az egyre romosabb épületből, az önkormányzat továbbra is befektetőket keres: a cél érdekében megszüntették az épület helyi védettségét – kérdés nélkül lebontható –, és mára a szabályozást is sikerült úgy kanyarítani, hogy az esetlegesen legyalult telekre akár társasház is épülhessen.
