Kukorica Jancsi mozdíthatatlan. Hergelik, provokálják, ő mégis csak annyit mond, azért állna katonának, mert a hazáját szeretné megvédeni. Kinevetik. Egy másik jelenetben a szakítás a téma. Jancsi és Iluska ölelkezve kapaszkodnak egymásba. Nehéz az elválás. Iluska nekiesik Jancsinak, aki állja az ütéseket. Akik nincsenek benne a jelenetben, azok is nézik az akciót. Egyikük azt mondja, amikor ezt az epizódot figyeli, mindig eláll a lélegzete. Aztán jön egy mozgalmasabb kocsmai jelenet. A játszók nagyon élvezik. Káromkodnak, húzzák egymást, ami teljesen meglepő, teszik ezt érett keserű öniróniával, vállaltan harsány, vérbő, de nem tolakodó humorral. A próbán jellemző a testi kontaktus. A verekedés valódi. Arra azért vigyáznak, hogy ne okozzanak egymásnak sérülést. A figyelem tartja össze az egészet.
Az előadás nem mindennapi vállalkozás, az Art-ravaló – hátrányos helyzetű fiatalokat segítő szociális-művészeti és pályaorientációs projekt – egyik fontos állomása. A Nemzeti Színházban tizenkét állami gondoskodásban felnőtt fiatal játssza el a hétvégén Petőfi elbeszélő költeményének újraértelmezett változatát Hárs Anna író-dramaturg átiratában. A fiatalok vidékről, kisebb falvakból érkeztek és ősztől kilenc hónapot töltenek Budapesten. Több szakember segíti őket, közöttük Schermann Márta, az előadás rendezője, illetve Romankovics Edit színházi nevelési szakember.
- A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács második alkalommal indította el tavaly ősszel ezt az akkreditált felnőttképzési programot. – meséli Schermann Márta, aki dolgozott már bevándorlókkal, romákkal, hajléktalanokkal, várandós asszonyokkal és prostituáltakkal is. - Az Art-ravaló nappali iskolai elfoglaltságot jelent. Az öt napból négy művészeti kurzusokkal telik, egy pedig pályaorientációval. Ettől az évtől pedig egy előtakarékossági program is társul ehhez, ami azt jelenti, hogy megpróbáljuk őket felkészíteni az önálló életre – mondja a projekt vezetője. - Az állami gondoskodásban felnőtt fiatalok sokáig mindent megkapnak az intézetekben, de meg kell őket tanítani pénzzel bánni és fontos őket hosszútávon partnernek tekinteni. Ki kell őket szabadítani a kisegített, megtűrt pozícióból. Hozzánk tizennyolc és huszonnégy év közötti fiatalok jelentkezhetnek. Ősszel harmincöten jelentkeztek a programra, közülük egy hétvégi workshopon választottunk ki tizenkét fiatalt, akikről úgy gondoltuk, hogy a leginkább szükségük van erre a képzésre. Ez nem színjátszókör vagy színitanoda, ezért nem az számított, hogy ki mennyire színházközeli. Azért is különleges ez a projekt, mert nagyon jó közösségi szellem jellemzi, mindenki segíti a másikat. Az előző csoportból többen mentorként vannak jelen a mostani programban.
- Márta keresett meg, hogy csatlakozzam a projekthez, én is készítettem korábban hátrányos helyzetűekkel előadást, dolgoztam például roma asszonyokkal - veszi át a szót Romankovics Edit színházi nevelési szakember. – Engem azért is vonzott ez a lehetőség, mert úgy gondoltam nagyon kevés olyan komplex és kidolgozott program indul Magyarországon, mint ez. A közösen készített előadás egy folyamat betetőzését jelenti. Fontos, hogy ez egy ünnep legyen és azt érezzék a résztvevők, hogy ha a nehézségekkel megküzdenek, együttműködnek és kilépnek a komfortzónájukból, akkor annak lehet eredménye, emellett önbizalmat és önbecsülést is kapnak.
- Már korábban is hallottam erről a projektről, de akkor még kiskorú voltam, ezért nem jöhettem. Aztán az intézeti nevelőnőm is ajánlotta, ezért jelentkeztem – mondja Raul. – Másrészt szeretek szerepelni.
– Művészeti általános iskolába jártam, ezért tőlem sem volt idegen a színjátszás – jegyzi meg Angelika. – Nyáron hallottam az utógondozómtól erről a lehetőségről, nekem ez az első színházi élményem.
– Szeptemberben kezdtük el a próbákat, jelenetről jelentre haladtunk. – fűzi hozzá Zsuzsanna.
– Mit szóltak a János vitézhez? – kérdeztem a fiataloktól.
- Először nem értettem, miért a János vitéz, aztán rájöttem, hogy Jancsi és köztünk sok a párhuzam. Kukoricásban találták, idegen emberek nevelték fel, ez ahhoz hasonló, mint amikor valakit ott hagynak a kórházban és nevelőszülőkhöz adják. Nem volt egyszerű nekiállni. De Márta és Edit segített áttörni a gátjainkat. Az előadás szövegkönyve belőlünk inspirálódva született. Benne vannak azok az ötletek, gondolatok, amiket próbán mi találtunk ki, még ha végül néha egészen más formában is – mondja Angelika. Arról is beszélgettünk, hogy milyen volt idegenekkel megosztani a legbelső érzéseiket.
- Sokunktól nem volt idegen, mert intézetről intézetre dobáltak minket – válaszolja Raul. Aztán szóba jön az a sok bizalomjáték, amely megelőzte a konkrét jelenetek próbáit. Barátságok és szerelmek is kialakultak az elmúlt hónapokban. Zsuzsi már vállalt is munkát a tanulás mellett, Angelika pedig egy németországi projektre jelentkezett. Raul kilencéves kora óta rappel és ír saját szövegeket, már a Nemzetiben is fellépett egy intézetek közötti tehetségkutatón. - Azért jöttem ide, hogy otthagyjam azt, ahol éltem idáig, de sokkal többet adott, mint amit vártam – mondja mosolyogva, és hozzáteszi, büszke arra, hogy az elmúlt hónapokban tanult meg beszélgetni. Néhány hete még interjút se mert adni, most már hármójuk közül ő a legbeszédesebb, a mondatai megfontoltak. A három Kukorica Jancsi közül az egyik. És most már nem csak rappel a Nemzetiben.
