Zöldzóna;MME;sasleltár;

- Elkészült az idei sasleltár

Tizenhetedszer szervezték meg az itthon telelő sasok éves számlálását, de már harmadszorra a Kárpát-medence közös sastérképét is megrajzolták.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve januárban tizenhetedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE projekt keretében már harmadszor a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így most ismét a Kárpát-medence közös téli „sastérképe” készülhetett el – derül ki a Magyar Madártani Egyesület közleményéből.

Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson 396 felmérő vett részt. A hazai szakemberekhez idén is csatlakozott szlovák, cseh, osztrák, szerb és román kollégák segítségével a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérték a szakértők, így a lehető legpontosabb képet kaphattak az itt tartózkodó sasfajokról és ezek egyedszámáról.

A hat résztvevő közép-európai ország összesítésében 1110 rétisast (Haliaeetus albicilla), 535 parlagi sast (Aquila heliaca), 2 szirti sast (Aquila chrysaetos) és 4 fekete sast (Aquila clanga) figyeltek meg, utóbbi kettőt csak Magyarországon.

Magyarországi sasleltár

 A hazai megfigyelések összesen mintegy 16806 km2-t, azaz az ország területének 18 százalékát fedték le. A felmérések a legjobb sasélőhelyekre koncentráltak, így a fajok szempontjából az országos állomány jelentős részét számba vették a kutatók. A 2020. évi sasszinkron során Magyarországon összesen 805-859 rétisast és 390-403 parlagi sast sikerült megfigyelni. 

A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok még ma is nagyon ritkák. A „legsasosabb” élőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlagosan 4,68 rétisast és 1,82 parlagi sast figyeltek meg. Ez azt jelenti, hogy a legjobb sasélőhelyeken is átlagosan 2900 focipályányi területet bejárva lehet egy rétisassal találkozni, míg a parlagi sas esetében ehhez már közel 5985 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálni.

A két sasfajra elkészült régiós összesítés mellett a magyarországi felmérés a korábbi évekhez hasonlóan az összes ragadozómadár-fajra kiterjedt. A réti- és a parlagi sasok mellett 2 szirti sast és 4 fekete sast, valamint további 17 ragadozómadár-faj közel 13 ezer példányát is megfigyelték a szakemberek. Barna kánya (5), vörös kánya (11), kékes rétihéja (1106), barna rétihéja (81), karvaly (201), héja (31), egerészölyv (8526), gatyás ölyv (259), pusztai ölyv (15), vörös vércse (1690), kerecsensólyom (45), vándorsólyom (40), kis sólyom (51). A nappali ragadozómadarak mellett baglyokat (réti fülesbagoly: 12, kuvik: 38) és ragadozó életmódú énekesmadarakat (holló: 353, nagy őrgébics: 255) is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat (606) is számba vették.

És a Miniszterelnökség vezetője a vírushelyzetről is ejtett pár szót.