Istenke, öleld át Csukás Pista vállát
s te, aki e világon mindenre rálát
nézz körül a földön, tudom, nem találsz még
ilyen tiszta embert, akinek a gyásznép
nem is szűk családja, de maga az ország,
hiszen a meséit lelkükben hordozzák
évtizedek óta aggok és gyermekek.
Üresebbek mától az esték, a reggelek,
Pom Pom bánatosan bújik a sarokba
s a nagy ho-horgász a botját sutba dobta,
a sárkánygyerekek elárvultan néznek,
mint történhet meg, hogy vége a mesének?
Lapok mélyén árván didergő verseit
felnőtt olvasói egyszer előveszik.
Te segíts, Istenke, Csukás Pista neve
soha míg van világ, ne legyen feledve,
éljen tatárszeme derűs pillantása,
s szeretetet küldő minden alkotása.
Add fent vissza neki elveszített párját,
Istenke, öleld át Csukás Pista vállát.
