Kettős érzésekkel fogadtam a hírt – mondta Jordán Tamás, miután megtudta, hogy kollégái őt választották meg kedden nemzet színészének. - Tudom, hogy korábban is felvetődött a nevem, de mégsem voltam erre felkészülve – tette hozzá. Andorai Péterrel kifejezetten jóban voltam, így különösen fáj, hogy az ő helyébe léphetek. Az viszont óriási erkölcsi tőke, hogy tizenegy pályatársam szavazott rám és most már közéjük tartozhatok.
A voksolást a Nemzetiben tartották, amely egyáltalán nem idegen Jordán számára, hiszen ő is vezette korábban ezt az intézményt, sőt volt, amikor az ő feladata volt ilyen alkalmakkor, mint a nemzet színésze választás, felhívni az új díjazottat. Most Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház jelenlegi igazgatója hívta őt fel és osztotta meg vele a hírt, illetve gratulált hozzá.
Lassan ott tartunk, hogy a nemzet színésze marad az egyetlen díj, vagy terület, ahol nem érhető tetten az átpolitizáltság. Ennek egyik feltétele, hogy a díjról maguk az eddig kitüntettettek döntenek. És ők nyilván nem azt nézik például Jordán Tamás esetében - nagyon helyesen -, hogy milyen politikai csatái voltak Szombathelyen, vagy beszélt-e legutóbb a Madách téri tüntetés színpadán, vagy sem.
Jordán eleve ároktemető, konszenzusos személyiségnek számít a hazai színházi életben. Szakmai kvalitásait, közösségteremtő erejét senki sem kérdőjelezi meg. Emellett ő az, aki eddig mindig az újat kereste. Az Egyetemi Színpadtól, Kaposváron, a Merlinen és a Nemzetin keresztül mindig az érdekelte, amit még nem csinált. Olyan helyzetek izgatták, amelyekben újra és újra próbára teheti magát. Sokan meglepődtek, amikor eldöntötte, hogy nem akar hosszabbítani a Nemzetiben, hanem Szombathelyen szervez saját társulatot, illetve hoz létre új önálló játszóhelyet. Sokan óvták, de ő nem hátrált. Egyfajta nemes akarnoksággal ment tovább az általa kijelölt úton. Aztán persze ő sem kerülhette el a konfliktust.
Volt, amikor küzdenie kellett azért, hogy tovább csinálhassa. De megküzdött érte, hogy igazgató maradjon és a kollégái és a közönség bizalmát sohasem vesztette el. Kiálltak mellette. Közben most is rendez, játszik és saját estjeit viszi mindenfelé. Nem tud egy helyben maradni. Legendás a játékszenvedélye. El is felejtettem tőle megkérdezni, hogy fogadott-e arra, hogy ő lesz a nemzet színésze. Nem csodálkoznék rajta, ha igen. Két évvel ezelőtt 75. születésnapján egy színpadi beszélgetésen a századik születésnapjához közelítő édesanyja, Sári néni telefonon köszöntötte őt. Megható volt hallani azt a párbeszédet, ami közöttük zajlott. Valószínű, most is túl vannak már az újabb közös örömön.
Amikor felhívtam Jordán Tamást, szóba hoztam, hogy mivel egy életjáradékról van szó, gondolom egzisztenciális biztonságot is jelent majd számára ez a díj. Erre ezt válaszolta: „ a terveim szerint 2021. január 31-ig vezetem tovább a szombathelyi színházat. Tehát lényegében van még egy szezonom, ezt az időt szeretném a legjobban kihasználni.”
