A Pannon Park egy politikai projekt volt, amelyet mindenki hagyott szabadon futni mindaddig, amíg ehhez politikai érdeke fűződött. Az októberi választások után megváltozott a klíma, így most már elengednék a hatalmasra hízott beruházást, csakhogy időközben túl messzire jutott a projekt ahhoz, hogy befejezetlenül hagyják, így elkezdődött az egymásra mutogatás – jellemezte a helyzetet a Népszava névtelenséget kérő kormányzati forrása.
Erre rímelnek Tarlós István korábbi főpolgármester szavai. Persányi Miklós főigazgató lemondása után értetlenkedve azt mondta a 24.hu-nak, hogy Persányi „egy szóval sem jelezte, hogy hiányoznak a milliárdok, majd a Népszavának azt is hozzátette: „vélhetőleg az előző ciklusban már nem mert többet kérni, mert már kétszer kért”. A volt városvezető szerint „a professzor úr túl nagyot álmodott. Két éven keresztül elhallgatta, azután előállt egy ormótlan összeggel. Ez hiba volt.”
Persányi kétségtelenül maga irányította a projektet és az állatkert bonyolította le a közbeszerzéseket is. De az az állítás, miszerint a költségek elszállásáról a városvezetés mit sem tudott, Tarlós István kedvenc szófordulatával élve „tűri a vitát”. A Fővárosi Közgyűlés többször is tárgyalta a projektet, legutóbb tavaly májusban.
Az előterjesztés része volt egy levélváltás a főváros és az Emberi Erőforrások Minisztériuma között. A városvezetés 2019 januárjában azzal a kérelemmel fordult a tárcához, hogy hagyja jóvá a támogatási szerződésben rögzített költségterv rovatain való túllépést. A minisztérium március közepén megküldött válaszában belegyezett a módosított költségtervben szereplő összegek legfeljebb 20 százalékkal történő túllépésébe. Az elfogadott költségterv 56 milliárd forint volt, amelyből 11,8 milliárd forint áfa, 1,2 milliárd pedig önkormányzati támogatás.
A szintén módosított engedélyokirat értelmében Európa legnagyobb biodómját kell felépíteni, benne a Pannon-tenger akváriummal, a Pannon ősvadonnal, a látogatóközponttal, illetve az ehhez kapcsolódó szabad kifutókkal és kiszolgálóegységekkel. A dokumentumban valamivel több, mint évi 2 milliárd forint fenntartási kiadással számoltak, amit évi 1 millió látogató esetén (tavaly csaknem ennyien látogattak ki a fővárosi állatkertbe) akkor lehetne kitermelni, ha az állatkerti belépőn (jelenleg felnőttnek 3300, gyereknek 2200, diáknak 2500 forint) felül még fejenként 2000 forintot kérnének a biodómba való belépésért felnőttől és gyerektől egyaránt. Egy két gyerekes család esetében egyedül a belépők - kedvezményes családi és kiegészítő jeggyel kalkulálva is - 18 ezer forintba kerülnének és akkor még hol van a perec, az üdítő és a zsetonok a játékokra.
Még ennél is több kérdést vet fel az engedélyokiratban az épület várható időtartamaként megadott 20 év, ami egy csaknem 60 milliárdos beruházás esetén meglehetősen rövidnek tűnik. A Népszava az építkezés műszaki tartamát és a kivitelezést jól ismerő forrása szerint ezt az időtávot még a koncepcióterv ismeretében rögzítették, amikor még nem álltak rendelkezésre pontos kivitelezői adatok, ráadásul a tervek azóta több ponton is módosultak. (Érdekes, hogy miért maradt benne az engedélyokiratban a későbbi módosítások ellenére is ugyanez a szám.) Így például üveg helyett teflonfóliával fedték le az építményt. A változtatásra azért volt szükség, mert az üveg elnyeli az UV sugarakat, márpedig a biodómban élő állatoknak szükségük van rá. A 11 évvel ezelőtt Lipcsében 66,8 millió euróból (337 forintos árfolyamon 22,5 milliárd forint) épült hasonló létesítményt szintén fóliával fedték le, igaz egy másik gyártó termékével.
A Pannon Park acél tartórácsaira borított háromrétegű teflonfólia-párnázat gyártója a külső körülményektől függetlenül 25-50 év közötti élettartamot ígért. A hazai nem túl extrém UV sugárzás mellett, megfelelő karbantartás esetén a Népszava kivitelezésre rálátó, a lipcsei intézményt és a karbantartási szükségleteket is jól ismerő forrása szerint a magyar biodóm héjazata 30-35 évig bírhatja.
Feltéve, hogy nem állnak elő extrém időjárási körülmények és megfelelően karbantartják. Azután le kell cserélni az egészet. A teljes 19 ezer négyzetmétert. Ezt ugyanis az acél tartószerkezettel ellentétben, ahol a korrózióállóságot kell meghatározott időnként felfrissíteni, de úgy akár 100 évig is kibírja, mindenképpen cserélni kell a szavatossági idő lejárta után. Újabb milliárdokért. Ráadásul a felújítás idejére az állatokkal és a növényekkel is kezdeni kell valamit, mert az addig állandó páratartalommal, szűrt fényekkel és szabályozott hőmérséklettel kényeztetett flóra és fauna vélhetőleg erősen megsínylené a változékony valóságot. A költség-haszon számításokba ezt aligha számolták bele. Már ha készült ilyen egyáltalán a több tízmilliárdos projekt elindítása előtt.
