A kutatók csütörtöki közlése szerint a hosszú időn át a szokásosnál melegebb óceáni áramlatok hatására a februári átlagnál 2-3 Celsius-fokkal emelkedett a vízhőmérséklet a zátony térségében, ahol amúgy is a február az év legmelegebb hónapja. "Ezek az anomáliák rendkívül aggasztók, és a múlt héten tovább erősödtek" – mondta David Wachenfeld, a hatóság vezető kutatója.
Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátony északi részét 2016-ban és 2017-ben is tömeges korallfehéredés sújtotta a klímaváltozás okozta óceánvíz-melegedés miatt, ami után a zátony még mindig regenerálódik.
A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.
A hatóság a következő időszakban búvárok, helikopteres járőrök és a nagyközönség tagjainak segítségével fogja nyomon követni az újabb fehéredést.
Az Ausztráliai Múzeum által működtetett Lizard Island Kutatóállomás igazgatója, Lyle Vail szerint a Nagy-korallzátony tengeri nemzeti park területén található sziget körüli sekély vizekben a korallok nagyjából 30-40 százalékán figyelhető meg bizonyos szintű fehéredés.
Az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) oceanográfusa, Craig Steinberg is megerősítette, hogy az elmúlt hetekben mért 1-2,5 Celsius-fokos óceánvíz-melegedés óriási fenyegetést jelent a világörökség részét képező koralltelepre. "Amennyiben a hőhullám kitart vagy súlyosbodik, akkor a korallokon várhatóan megjelennek a stressz jelei és bizonyos szintű regionális fehéredésre is számítani kell" – mondta.
A szakemberek a műholdas és a meteorológiai állomások által szolgáltatott adatok alapján, egy vízben úszó automata robot segítségével, továbbá a zátony 350 ezer négyzetkilométernyi területét lefedő műszerekkel követik nyomon az óceánvíz hőmérsékletének valós idejű változását.
Az AIMS vezérigazgatója, Paul Hardisty szerint a Csendes-óceán egyenlítői térségének erős felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség valódi fenyegetést jelent a zátonyra. "Muszáj felkészülnünk az óceánok további melegedésére" – hangsúlyozta Hardisty, megjegyezve, hogy a 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredések pusztítása jól mutatja, hogy a melegedő óceánvíz mekkora fenyegetést jelent a korallzátonyokra. Nagyjából egy évtized alatt regenerálódnak egy fehéredés után, ami azt jelenti, hogy a globális átlaghőmérséklet csökkentése nélkül a Nagy-korallzátony állapota várhatóan tovább fog romlani – tette hozzá.
"Ha meg akarjuk őrizni a korallzátonyokat, akkor el kell kezdenünk kidolgozni olyan módszereket, amelyekkel segíthetjük a Nagy-korallzátonyt, hogy megbirkózzon a klímaváltozással, és ezzel párhuzamosan csökkentsük az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátását" – fűzte hozzá Hardisty.
A Nagy-korallzátony Ausztrália egyik legnagyobb turistalátványossága, amely évente mintegy 6,4 milliárd ausztrál dollárral járul hozzá az ország gazdaságához és közvetve több mint 64 ezer munkahelyet biztosít.
