Hiller István volt kulturális miniszter és L. Simon László egykori kulturális államtitkár, valamint Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és Kukorelly Endre író már több alkalommal vitázott párban a nyilvánosság előtt. Négyesben azonban csak csütörtök este először ültek le a Mandiner hetilap kerekasztal-beszélgetésén a Millenárison, hogy az aktuális kultúrpolitikai kérdéseket megvitassák. Meglehet, már félszavakból is megértik egymást, így több, a beszélgetőpartnerük által felvetett kérdésre nem reagáltak érdemben. Ezekre a moderátor, Szilvay Gergely újságíró sem kérdezett rá, a hallgatóságnak pedig nem is volt módja.
Az egyik nyitva maradt kérdés: mi változott a könyvszakmában és a kormány szemléletében három év alatt, hogy Demeter Szilárd könyvszakmai törvény megszületését tartja szükségesnek és reálisnak? Erre a kérdésre korábban ugyanis kulturális államtitkárként, majd miniszteri biztosként Hoppál Péter már többször kijelentette, a könyvkiadás elsősorban piaci kérdés. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) javaslatát − a könyvszakmára kiterjesztendő társasági adókedvezmény (tao), a pedagógusoknak évi 100 ezer forintos könyvutalvány, az iparűzési adó rendezése − 2017-ben Tállai András adóügyi államtitkár utasította vissza. Szintén 2017-ben, mikor az Alexandra áruházlánc összeomlása után megalakult a független kiadókat tömörítő a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetsége (MKÉSZ) is, az Orbán-kormány nem vásárolta fel az Alexandra nagykereskedő cége, a Könyvbazár Kft. mintegy hárommilliárd forintos kötelezettségét, hogy így siessen segítségére a bajba került kiadóknak. Igaz, az MKKE és az MKÉSZ ez irányú javaslatát Hoppál Péter (valamint az emberi erőforrások akkori minisztere, Balog Zoltán) elvben legalább támogatta. (Sajtóhírek szerint viszont a kormány akkoriban azon azért elgondolkodott, miként tehetné rá a kezét az Alexandra-bolthálózatnak legalább egy részére, de aztán letett e tervről.) A teljes képhez hozzátartozik: az MMKE javaslatát, hogy nemzetközi példák alapján foglalják jogszabályba a könyvek árkötöttségét – azaz a leárazások tilalmát egy-egy könyv megjelenésének első évében –, korábban a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2004-ben és 2008-ban is visszautasította, és mikor több piacvezető hazai könyvkereskedő cég mégis tett összehangolt kísérletet 2013-ban a dömpingárak gátolására, a GVH bírsággal sújtotta azokat.
Demeter Szilárd csütörtök este úgy nyilatkozott: „Nem gondolom, hogy az irodalom lenne a legfontosabb (a kultúra területén), de a leghangosabb. Gyorsan és jól tudnak írni az írók, ha bármifajta valós vagy vélt sérelem esik az ő kis szférájukon, elkezdenek hisztikézni, teletömik az összes felületet nagyon gyorsan – és ettől fontosnak tűnik. Sokkal fontosabb problémák vannak a magyar könyvkultúrában, az olvasáskultúrában, mint a szépirodalom helyzete − csak mert ők nagyon hangosak, az erőforrások jelentős részét el is viszik maguknak. A non-fiction a magyar könyvkultúrában mélységesen alulfinanszírozott, a tudományos, ismeretterjesztő kiadványokra alig jut pénz, miközben könyvpiaci számítások szerint évi kétszázmillióból azt is helyre lehetne rakni. Harminc év alatt nem voltak képesek könyvtörvényt alkotni. Leültem az MKKE elnökségével, megegyeztünk abban, hogy jövőre, amikor 550 éves lesz a magyar könyvkiadás, megpróbálunk összekalapálni egy konszenzusos könyvtörvényt. Nekik vannak piaci ismereteik, nekem vannak könyvtárszakmai ismereteim a magyar könyvtárolvasási szokásokról, de érdemi információink nincsenek arról, hogy a magyarok mit szeretnének olvasni, mit olvasnak egyáltalán hogyan néz ki a kultúrafogyasztási szokásuk. fogunk készíteni egy nagy közvélemény-kutatást, bemérjük az olvasási és kultúrafogyasztási szokásokat, és empirikus adatokra alapozva próbálunk létrehozni egy olyan könyvtörvényt, ami elsősorban a szerzőket, másodsorban a kisebb kiadókat, harmadsorban az egész könyvpiacot, nem azt mondom, hogy védi, de megpróbálja valahogy struktúrába rakni.”
Demeter Szilárd kijelentései annak fényében is érdekesek, hogy a Népszava múlt év decemberében már beszámolt arról: az állam a piaci alapon működő könyvkiadást is teljes ellenőrzés alá akarja vonni, hogy mielőbb kiderülhessen, ki a jó szerző, mi a jó mű, melyik kiadó rentábilis. L. Simon László ugyanakkor már 2018 szeptemberében, Prőhle Gergely PIM-főigazgató menesztése előtt néhány héttel, épp egy PIM-ben tartott konferencián vetette fel: „mi van, ha a Petőfi Irodalmi Múzeum kapna ötvenmilliárd forintot egy könyvkereskedelmi hálózat létrehozására, mert a könyvkereskedelem nem csupán piaci kérdés, mert az állam azt gondolja, hogy minden polgárának biztosítani akarja a kultúrához való hozzáférési jogot.” (L. Simon korábban arról is írt: „a könyvkereskedelmi cégek ne lehessenek kiadók tulajdonosai, hiszen ezzel nem csupán a piacot befolyásolják, hanem az irodalmi-szellemi élet pluralizmusát is veszélyeztetik.”)
A Mandiner kerekasztal-beszélgetésén azok számára, akik nem követik minden nap a híreket, nem volt értelmezhető, valójában mire vonatkozik Demeter azon kijelentése, hogy „székely vagyok, és a székelyek sem nem nácik, sem nem kommunisták”. Csak annyit árultak el a hallgatóságnak: Schilling Árpád rendező „lenácizta” Demetert, de az előzményekről nem esett szó. A PIM főigazgatója ugyanis néhány napja a Pesti Hírlapnak adott interjújában úgy fogalmazott: „Az a magyar író, aki magyar olvasónak, magyarul ír művet és azt szeretné, hogy száz év múlva magyarul olvassák ugyanazt a művet, az az én számomra nemzeti kultúrában gondolkodik. Tehát nem exportban.” Míg a Demokratának arról beszélt: „Azt az írót viszont, aki LMBTQ-ideológiát hirdet, és látszik, hogy az ’újbeszél’ komisszárjaként próbál a nemzeti kultúra létére törni, én is joggal tolom ki mindenféle párbeszédből.” Schilling Árpád erre reagálva jegyezte meg a Facebookon, hogy „Demeter Szilárd lehet, hogy nem tud róla, de nácibeszél”. (Azaz a kijelentését minősítette, nem a PIM-főigazgatót. Demeter Szilárd egyébként korábban többször értekezett a Nagykörúton belüli és kívüli irodalomról is.) Arról azonban nem esett szó a Mandiner kerekasztal-beszélgetésen, hogy a könyves törvény miképp „rakná struktúrába” a magyar és az exportra termelő nem magyar, valamint az LMBTQ-ideológiát hirdető, továbbá a Nagykörúton belüli és kívüli írókat.
