A szinte átlátszóan sovány, hatalmas fekete gombszemű lány furcsa volt, elvarázsolt világban élt, sem a barbie babák, sem a telefonon lévő játékok és alkalmazások nem érdekelték, és egészen más zenét hallgatott, mint a többiek. Osztálytársai gúnyolódásainak állandó célpontjává vált. Csúfolták az egyetlent is, aki szóba állt vele. Utóbbi egyre gyakrabban akart iskola helyett otthon maradni, és miután szégyellte gyávaságát, családja értetlenül figyelte kínlódását. Éveket töltött kiközösítettként, és csak akkor szabadult fel, amikor észrevette: nem akar már közéjük tartozni.
A szőke hosszú hajú kisfiú óra közepén is felállhatott, hátra mehetett matracon ugrálni és fülhallgatót is akkor használhatott, amikor akart. A tanítónő néhány héttel a tanévkezdés után körbeültette az elsősöket és megpróbálta hat-hét évesek számára is érthetően elmagyarázni, mi a hiperaktivitás és figyelemzavar, miért vonatkoznak rá más szabályok, mint 25 társára. Nem oldódott meg minden, a gyerekek igazságérzete – neki miért szabad, amit nekem nem? - és empátiája – más, így fogadom el – folyamatos hétköznapi küzdelmet jelentett. A hozzá való viszonyulás később sok diák szerepét meghatározta, a kiközösített személye néha cserélődött, de a jelenség természetrajza nem változott, a hangadók választottak áldozatot, a legtöbben pedig követték a vezér vezényszavát.
Harc a pozíciókért, érzelmi manipuláció, kiközösítés – mindez sok közösség életének része, legyen az iskolai osztály, munkahely vagy nagyobb kockázattal és más dimenzióban akár egy társadalom is. Szinte mindannyiunknak vannak saját vagy családi, baráti közvetítéssel nyert tapasztalatai közösségen belüli megfélemlítésről, zaklatásról, lelki vagy testi bántalmazásról. Az iskolai bullying hívta életre a Pitbull Kamilla Gimnázium című színházi nevelési produkciót, amelyet először felnőttek – pedagógusok, szülők és pszichológusok – részvételével, majd interaktív tantermi előadásokon középiskolás diákoknak játszik a Feuer Yvette vezette Láthatáron Csoport.
- A bullying senkinek sem jó, sem a védelmezőnek, sem annak, aki a másikat bántalmazza és persze annak sem, akit bántanak, semmilyen egészséges közösség nem működhet így – írja le a jelenséget Feuer Yvette, aki szereplője is az előadásnak. - Nem, a zaklatás nem az életre való nevelés része – reagál a gyakran emlegetett, „mi is kibírtuk, legalább megedződnek!” közbevetésre. - A cél az, hogy beszéljünk erről a témáról annak érdekében, hogy a résztvevők tudják azonosítani a jelenséget, felismerni az aktív zaklatót, a csatlóst és a tétlen szemlélőt, és a felismerés után képesek legyenek kezelni a problémát – ismerteti a célt Feuer Yvette. - Az előadást követő interaktív foglalkozáson többek között arról esik szó, hogy szabad-e beleszólni „mások ügyébe”, és ha igen, mikor, és mennyire elfogadható, hogy elmegyünk a szenvedő mellett, mondván, ez nem a mi dolgunk. És miután a bullyinggel kapcsolatban nincs különbség fővárosi elitgimnázium és hátrányos helyzetű vidéki iskola között, legfeljebb az áldozatok mások, szeretnénk vidéki és budapesti iskolákba is elvinni az előadást – mesél terveikről. - Nagyobb értelmezési mezőben a Pitbull Kamilla Gimnázium az egész társadalomban meglévő vagy hiányzó elfogadásról szól. Elvégre, láthatjuk: egy országot is lehet sakkban tartani.
