A Forráskút melletti halastónál találta meg egy sétáló pár január végén azt az alig néhány hetes vidrakölyköt (Lutra lutra), amely most a Szegedi Vadaspark természetvédelmi mentőközpontjában pótanya segítségével nevelkedik.
Bár a menyétfélék családjába tartozó európai vidra az év bármely szakaszában képes szaporodni, a január meglepőnek számít. A megtalálásának napjára utalva az Artúr nevet kapó állat korát a szakemberek nehezen állapították meg, ugyanis nem nőttek még ki a tejfogai, a szeme kinyílt, a füle viszont még nem. Öthetesre saccolták, az így már tízhetesre becsült állat a gondozója szerint bármivel képes játszani, de legszívesebben hengeres papírdobozokkal. Naponta ötször szopik, macskatejpótlót kap, de szokja az apróhalat és a többi szilárd táplálékot. Egyelőre a vízzel nincsenek jó viszonyban, de idővel azt is megszokja. Hogy ez minél gyorsabban menjen, gondozója több trükköt is bevet.
A vidrák áramvonalas és ruganyos testüknek köszönhetően igen jó úszók. Prémjük miatt sokáig vadászták, ezért, és természetes élőhelyének csökkenése miatt Európa számos területén kipusztultak. Magyarország viszont igazi„vidranagyhatalom” a régióban, köszönhető ez annak, hogy nálunk fokozottan védett fajnak számít. Több helyen próbálkoznak a visszatelepítésével, máshol viszont illegálisan irtják, mert a halastavak kártevőjének tartják.
A Szegedi Vadasparkban fontosnak tartják, hogy a mentett állatok lehetőség szerint ne legyenek kézhez szoktatva, hiszen ha fejlődésük abba a szakaszba ér, visszaengedik természetes élőhelyükre. Artúr esetében elkerülhetetlen a szorosabb emberi kapcsolat, így majd a természetvédelmi hatósággal való egyeztetés és a viselkedése alapján dől majd el, visszaengedhető-e a természetbe.
Az európai vidrát korábban több magyar állatkert is bemutatta, ma már csak a Szegedi Vadasparkban és a petesmalmi vidramenhelyen találkozhatnak a látogatók mentett példányokkal. Állatkertekben jellemzően közeli rokonát, az ázsiai törpevidrát (Amblonyx cinereus) tartják.
