Sokkal inkább szakembernek tartja magát, noha végzettsége szerint tervezőgrafikus művész. Szerinte a pálya sokkal inkább szakmai tudást és kreativitást igényel, mint művészi vénát, noha időnként mégsem lehet nem művészetként tekinteni egy-egy projektre, a korlátok és kötöttségek ellenére sem. Farkas Anna nemrég nyerte el a Type Directors Club (TDC) „Certificate of Typographic Excellence” címét, s ennek apropóján nyilatkozott a Népszavának. Az alkotó két különböző projektjével érdemelte ki a tipográfusok egyik legnevesebb amerikai elismerését, amelyet a tipográfia Oscar-díjaként emlegetnek. Az ötvenöt ország részvételével zajlott pályázaton csaknem kétezer pályamű közül díjazták az egy. online magazinnak tervezett logót, és a Lipcsei Könyvvásár 2019 magyar pavilonjának arculatát, amelyet férjével és alkotótársával, Batisz Miklóssal jegyez.
A könyvvásár pavilonja nem először hozott elismerést a hazai tervezőknek, – ahogy arról lapunkban is beszámoltunk – a Csend legbelül című 2017-es projekt (Salát Zalán Péter, Sztranyák Gergely, Sztranyák Zsófia és Zilahi Péter munkája) tavaly a Magyar Formatervezési Díj mellett a Német Formatervezési Díjat (German Design Award) is elnyerte. Farkas Anna elmondta, noha a három évvel ezelőttivel ellentétben az ő munkájuk egész más – inkább a tipográfiát vették alapul, és a betűhasználatra helyezték a hangsúlyt –, kétségtelen, hogy a pavilon presztízsmunka, 2018-ban is nagyon izgalmas projekt született. Kiemelte, ez a projekt azért is különleges, mert kötöttebb volt: míg az előző években külön erre az eseményre épített szerkezetű pavilont vitt az ország, tavaly költséghatékonyság miatt már meglévő panel elemeket kellett „dekorálni”. – Így mondhatni még nehezebb volt a feladatunk, bár számomra sokszor nagyon inspirálók a kötöttségek. Elkezdtünk gondolkodni, és arra jutottunk, hogy a további költségeket is csökkentve ne használjunk színeket, legyen fekete-fehér a rendelkezésre álló térrész, és az oldalfalakon is használjunk kivágott öntapadós fóliát. Majd felvetődött, hogy a padlószőnyeget is lehetne printeltetni, ezzel egyfajta térhálót, térgörbét megalkotva – mesélte az alkotó. – A lefelé nyúló betűszárak két dimenziós térplasztikává válnak, megzavarják a térérzetet, elbizonytalanítják az érzékelést. Az volt az elképzelés, hogy ez egyszerre legyen zavarbaejtő, egyúttal vonzza be a stand mellett elsétáló embereket.
A másik nyertes projekt animált logotípia, amelyet Farkas Anna a Borbás Marcsi nevével fémjelzett új médiaplatform számára készített. – Az egy.hu magazin jellegű oldal, de komoly témákat is érintő, változatos cikkeket tartalmaz, amelyeket a későbbiekben mozgóképes anyagokkal szeretnének bővíteni. A sokszínű, klasszikus értékeket előnyben részesítő szemléletet szerettem volna érzékeltetni vizuálisan is. Ezért dinamikus, animált logóval (is) operáló arculatot alakítottam ki: a logó különböző, egymáshoz hasonló, statikus változatai jelennek meg az aloldalakon, a főoldalon pedig állandó mozgásban van az egy. felirat – részletezte az alkotó. Hozzátette, úgy tűnik, a mozgó tipográfia – kifejezetten szövegelemek animálása – új trendként tűnik fel a kortárs tervezőgrafikában. A mostani díj is ezt támasztja alá, mivel a TDC híres arról, hogy az új irányzatokat, friss szemléletű munkákat díjazza. A kérdésre, miszerint a hazai vállalkozók, cégek mennyire nyitottak a legfrissebb trendekre, Farkas Anna azt válaszolta, hogy megrendelői bizonyára azért is választják őt, mert megbíznak benne és az értékítéletében, így többnyire elfogadják az újszerű ötleteket.
A ránk zúduló képi információnak köszönhetően sokan jobban olvasnak ma már képeket, mint szövegeket, gyorsabban is át lehet adni egy üzenetet, ha képeket mutatunk – emelte ki. Ám megjegyezte, noha egyre többen figyelmek a vizuális megjelenésre, járhatnánk sokkal előrébb: fontos lenne nem leragadni ott, hogy sokba kerül egy grafikus, hiszen hosszútávú befektetésről van szó. Mint elmondta, külföldön már sokkal nagyobb a presztízse, megbecsültsége e területnek, ha spórolnak is a cégek, nem ezen. – Sok víznek le kell folynia a Dunán, hogy tudatosodjon, ez egy külön szakma, és olyan részei is vannak, amelyeket nem feltétlenül lehet tanulni – hangsúlyozta. Hozzátéve, a hazai vállalkozások nincsenek mindig tisztában azzal, mennyi üzleti hátrány származhat a jól kidolgozott arculat hiányából. Ő viszont hisz abban, hogy az emocionális hatás működik: ha látsz két terméket, és az egyiknek jobban hat rád a vizualitása, azt fogod választani.
