Semmelweis szobra azonban csak 1948-ban került ide, a Gyulai Pál utca és a Rákóczi út találkozásához. Akkor, amikor az Erzsébet téren, ahol korábban állt, megkezdődött az új buszpályaudvar építése.
De mit keresett pont az Erzsébet téren? Nos, annak tipikusan pesti története van. Az 1865-ben Bécsben, a döblingi intézetben elhunyt orvos földi maradványait 1891-ben szállították haza Budapestre, és már a következő évben fölmerült az igény, hogy állítson neki méltó emléket a közösség. A gondolat történetesen kicsit előbb vert gyökeret Londonban, mint a magyar fővárosban: Sir Thomas Spencer Wells, a brit királyi sebészeti társaság elnöke, Viktória királynő orvosa és egyben kilenc gyermekének világra segítője a saját londoni házába hívott össze tanácskozást, ahol kollégáival elhatározták a gyűjtés megindítását.
Hamarosan csatlakozott hozzájuk a budapesti egyetem orvosi kara és a Királyi Orvosi Egyesület is, így egy komplett nemzetközi bizottság állt föl, hogy az adományokért kilincseljen.
1894-re összegyűlt annyi pénz, amennyiből a Kerepesi temetőben méltó síremléket állíthattak Semmelweisnek, 1901-re pedig meglett az a további 32 ezer korona, amelyből megbízták Fadrusz Jánost a szobor elkészítésével. Helyszínnek az Üllői úti klinika előtti térséget szemelték ki, azonban a szobrász jelezte, hogy ott szinte elveszne az emlékmű, és kérte, hogy a Baross utca körúthoz közeli teresedését szerezzék meg inkább a számára.
Aztán mire elindult volna a szervezés, Fadrusz meghalt. A megbízást Stróbl Alajos vette át, aki 1904-re elkészült a szoborral, melyet végül az Erzsébet tér Deák téri oldalán állítottak fel. Az avatás nagy díszünnepség keretében, számos neves európai orvos jelenlétében zajlott le, s a ceremóniát követően Semmelweis budai szülőházát is megkoszorúzták.
Stróbl műve magyar ruhában, kezében könyvekkel ábrázolja az orvost, akire a talapzatról egy hálás anya – történetesen Stróblné Kratochwill Lujza – néz föl, ölében gyermekével.
