Kamaszkori emlék, hogy a Vas utcai osztályterem ablakából órákig az Ódry Színpad villogó neonfeliratát figyeltem. A lefelé mutató nyilak elindították a fantáziámat. Elképzeltem egy izgalmas szabad világot, amely aztán azóta sem hagy nyugodni. Mondhatnám, hogy minden a Vas utcában kezdődött, de mondtam én már ezt például a Zsámbéki Nyári Színházra is. De az Ódry időrendben előbb volt. Igaz, magába az épületbe csak az ablakból kinézés után jó néhány évvel léptem be. Mindig is vonzottak a vizsgaelőadások. Emlékszem jó néhányra. Most, ha számba kellene venni leginkább Novák Eszter vagy Zsótér Sándor rendezéseire emlékszem. Novák Eszter például rendezett egyik osztályával egy Beatles-estet. Felforrt a levegő. Zsótér Hamletjén, vagy, amikor Brecht-darabokból rakott össze egy előadást, szintén. A Színház-és Filmművészeti Egyetem hivatalos játszóhelye, az Ódry Színpad az ötvenes években nyílt meg a színész és rendező szakos hallgatók gyakorlóhelyeként.
Színház tehát, de nem olyan, mint a többi. Ezt a kivételességét a mai napig sikerült megőriznie. A nagyszínpadi előadásokat több mint 250-en tudják megnézni és van egy emeleti játszóhely is a Padlás, ahová mintegy 70-en férnek be. Több terem is alkalmas stúdió előadások befogadására. Sűrű és változatos a repertoár, amelybe minden beilleszthető: az egészen kísérletező produkcióktól a hagyományosabb előadásokig. Minden az osztályvezetőn, a művésztanárokon és a növendéken múlik. Persze az Ódry nemcsak színház, hanem találkozóhely is. Már az épület előtt az utcán kezdődik az egész. Valamelyik ismerőssel összefut az ember és aztán ugyanez történik beljebb is. Az Ódry aulája, ruhatára, közösségi terei sok mindent tudnának mesélni. De ne erkölcstelenségekre gondoljanak, hanem éjszakába nyúló világmegváltásra, hajnalig tartó műhelymunkákra.
És nem beszéltünk még a büféről. Az Ódryn ez kulcsszereplő. A büfés pedig olyan, mint a családtag, ha kell kisegít, vagy lelket önt a rászorulóba. Nem annyira modernek, de kényelmesek az ülőalkalmatosságok, el lehet lazulni, de lehet vizsgára készülni, vagy egy izgalmas projekt részleteit megbeszélni.
Az Ódry mindig is nyitott volt és befogadó. És vissza lehet járni az épületbe. Sőt érdemes is! Az intézmény legendás énektanára, Bagó Gizella például rendszeresen szervez az Ódryn koncerteket, amelyen egykori és mostani növendékek énekelnek. A Tanárnő a közös pont és persze az Egyetem! A Színművészeti épp a nyitottság jegyében az utóbbi években évente rendez nemzetközi fesztivált, amelyre hazai és külföldi diákokat és előadásokat is meghívnak. Jönnek minden felől, a rendezvény bázisa az Ódry, melyet belaknak, szinte ott élnek pár napig. Reggeliznek, tanácskoznak, játszanak, kiállítást rendeznek, filmeznek. És bár ritkán valósulnak meg az ember kamaszkori vágyai, de a Vas utcai Ódry ma is hordozza azt, amit középiskolásként elképzeltem: szabad, kreatív, mindig megújulni vágyó! És nem lenne jó, ha ezt bárki megváltoztatná.
