Költözöm, autóra hordják mindenem – mormogom Bereményi Géza után. Kezemben - találomra a könyvhalomból - Ámosz Oz kötete az 1982-es Izraelről. Jó könyv volt három és fél évtizede, de most még jobb olvasni.
Közben hallom, hogy az ellenzéki politika nem érti Niedermüller Pétert. Azt megértem, hogy a katolikus egyház – politikai okokból - nem akarja érteni. Az meg, hogy az ellenzék nem érti, csak annyit jelez, hogy fogalma sincs, mit kezdjen Orbán rendszerével. Még Hack Péter egykori SZDSZ-es politikus jár a legközelebb az igazsághoz, amikor azt mondja: márpedig fehér, heteroszexuális, keresztény ideológia mint olyan, nem létezik. Csakhogy Hack nem Niedermüllerrel vitatkozik, hanem a kormányfővel. Mert Niedermüller nem tett mást, mint a kormányfőt követve megfosztotta az európai embert mindattól, ami évszázadok óta rátapadt, hogy a végén ott álljon előttünk csupaszon „a fehér, heteroszexuális, keresztény”. A ketrecét foggal-körömmel védő fundamentalista vallás embere, megfosztva európaiságától. A „rettenetes képződmény”, amit Orbán állítólag annyira óv, hogy karámba zárná.
Orbán persze nem a keresztény Európát akarja óvni, hanem az autoriter államot. Amiről Oz azt írta: a hasraesés és csodálat az „államapparátus” szervei előtt – amelyre az etatizmus kifejezést is alkalmazzák -, az államkultusz, az államnak és szerveinek eszközből lényeggé, tárgyból kultusz és imádat tárgyává történő átalakulása nem egyéb, mint bálványimádás. S mi mások volnának azok, akik egymás sarkára lépve tipródnak a miniszterelnök lábnyomában, anélkül, hogy megállnának gondolkodni azon: mire ez a tülekedés? Mintha attól félnének, ha megállnak, lesújt rájuk a vezér.
Félelmük nem alaptalan, nem is torpannak meg. Szajkózzák a nacionalizmust, pedig az az emberiség átka. Szajkózzák a politikai nemzetállam szuverenitását, pedig a politikai nemzetállam léte még csak nem is feltétele a kulturális közösség létének. Szajkózzák a bezárkózó kultúrát, pedig a muzeális civilizáció életképtelen. Oz írja: mert „a végén összezsugorítja és elnyomja az alkotó erőket. Először csak a régi alapon szabad újítani bármit is, azután a szabadság mindössze az értelmezés szabadságává zsugorodik össze, azután már csak a magyarázatok magyarázatait szabad magyarázni, de a végén nem marad egyéb, mint őrizni a kiállított tárgyakat és tisztogatni az ablaktáblákat”.
Nem érvényes-e ez ma is? Abban a korban, amikor az európai civilizációt – Magyarországgal az élen - úgy féltik minden idegen behatástól, hogy közben kitagadják a keresztény kulturális hagyományból a felvilágosodást és a humanizmust. Mintha ez a civilizáció nem akkor lenne sorvadásra ítélve, ha nem fogadjuk el, hogy meg van engedve és kívánatos is ihletet merítenie és megtermékenyülnie más civilizációktól. Nem emiatt átkozták ki Soros György nyitott társadalmát, a kritikai gondolkodást? Annak a virtuális „rettenetes képződménynek” a nevében, amely - Hack Péter legnagyobb meglepetésére - gyorsan képes lesz tömegesen elsajátítani a neki szánt ideológiát: az állam kirekesztő bálványimádatát.