„Breaking news. Lehet beszélni az impeachmentről anélkül is, hogy engem tagelnétek”, írta a Twitteren Monica Lewinsky, még decemberben. Valóban, mi köze van az időközben 46 esztendős nőnek ahhoz, hogy Donald Trump visszaélt-e hatalmával Ukrajna ügyében? Nyilván semmi. Sokan mégis viccesnek tartják, hogy előveszik az 1998-as, Clinton elnök elleni eljárás sztoriját, amelynek a volt fehér házi gyakornok lett a névadója.
A gyűlölet céltáblája
Elég egy cseppnyi empátia belátni, hogy ami Lewinskyval történt, mélységesen igazságtalan. Már pusztán az is, hogy a Clintonnal folytatott viszonyát „Monica-botrányként” emlegetik. Kettejük közül a férfi volt házas, nem ő. Mégis neki kellett bocsánatért esedeznie a First Ladynél és a házaspár kamasz lányánál, Chelsea-nél. A politikusi karrierjét egyengető Hillary igyekezett a teljes balhét a fiatal nővel elvitetni. Ribancnak állították be a prűd amerikai közvélemény előtt, mintha ő lett volna az első a világtörténelemben, aki összeszűrte a levet nála idősebb, nős főnökével.
Balszerencséjére a férfi az Egyesült Államok elnöke volt, randevúik helyszíne pedig a híres Ovális Iroda (a lebukáskor Orális Irodára keresztelte a népnyelv). Tetézte a bajt, hogy az ügy egybeesett a digitális forradalommal. Az egykori gyakornok egyik napról a másikra magánemberből az interneten kipellengérezett közszereplő lett, az online gyűlöletbeszéd egyik első céltáblája. Kék koktélruhája, amely terhelő bizonyítékként megőrizte az elnök DNS-mintáját, kultikus tárgy. Mondhatni, az első netes mém, habár akkor – a közösségi média születése előtt – még nem ismertük ezt a fogalmat.
Egy Linda Tripp nevű titkárnő pattintotta ki a botrányt, akinek kiöntötte a lelkét. Az asszony visszaélt a bizalmával, titokban fölvette telefonbeszélgetésüket, majd világgá kürtölte a „vallomást”. (Ha valaki erkölcstelenül járt el, ő biztosan.) Clinton nyilvánosan tagadta a viszonyt, a republikánusok pedig kapva kaptak az alkalmon. Megindították a felmentési eljárást az elnök ellen, azon a címen, hogy eskü alatt hazudott, és akadályozta az igazságszolgáltatást. A politikus végül megúszta, kitölthette hivatali idejét. Azóta a nyugalmazott elnökök hétköznapjait éli, kis híján még a Fehér Házba is visszaköltözhetett felesége oldalán.
Mély vízben, magányosan
A 24 éves Lewinskyt FBI-ügynökök egy szállodai szobába tuszkolták Washingtonban, és megfenyegették: ha nem működik együtt velük, hosszú börtönbüntetést kap. Még ujjlenyomatot is vettek a rémült lánytól, noha nem követett el törvénybe ütközőt. Kenneth Starr különleges ügyész az elnökre utazott, buzgalmában mintegy mellékesen tette pokollá a fiatal nő életét. A nyomozás dokumentumait feltették az internetre, onnantól bárki csámcsoghatott a lány életének – normális körülmények között – legintimebb részletein. (A sors fintora, hogy Starr, aki anno az igazság bajnokaként pózolt, a mostani impeachment eljárásban Trumpot mentegette.)
Monica máig viseli a következményeket. Azt mondja, mindennap újra megbánja, hogy „a rossz férfiba szeretett bele”. Az ifjúkori tévedés jóvátehetetlenül feldúlta az életét. Ami az ügy nyilvánosságra kerülése után történt vele, egy szóval jellemzi: rémálom. Lesipuskás fotósok követték őt és családtagjait, egy perc nyugta sem volt. Elviselhetetlennek érezte a sorsát. Szülei nem merték magára hagyni, még zuhanyoznia is nyitott ajtónál kellett, mert attól féltek, öngyilkos lesz. A Vanity Fair magazinba írt cikkében így fogalmazott: „Egyedül voltam. Félelmetes volt úszni az egyedüllét tengerében.”
Poszttraumás stressz szindrómával diagnosztizálták – azzal a betegséggel, amivel sok háborús övezetben szolgáló katonát. Azt mondja, csaknem két évtized elteltével Harvey Weinstein hollywoodi filmproducer botránya értette meg vele, hogy ő maga is áldozat. Viszonya az elnökkel szoros értelemben véve konszenzuális volt, ám a kapcsolat dinamikája nem engedte, hogy visszautasítsa a közeledést. „A főnököm volt. A legnagyobb hatalmú férfi a Földön. Huszonhét évvel idősebb nálam, elegendő élettapasztalattal, hogy jobban értse a dolgokat. Akkor járt a karrierje tetőpontján, nekem pedig az volt az első munkahelyem, ahogy kikerültem az egyetemről.”
A befalazott ajtó
Monica az ezredfordulón valóságos celeb lett Amerikában. Tévéműsorokban szerepelt, könyvet írt, nevével táskákat adtak el, egy fogyókúrás reklámkampány kedvéért pedig csaknem húsz kilót adott le. Még egy párkereső reality show háziasszonyaként is fellépett. Ezzel szép summát keresett, bár elmondása szerint a pénz nagy részét el is vitték az ügyvédi költségek. Ezután egy évtizedre eltűnt a nyilvánosság elől. Az Egyesült Államokban nem maradhatott feltűnés nélkül, ezért Londonba költözött, és pszichológusi diplomát szerzett.
Mára megtalálta a hangját. Aktivistaként az online zaklatás, nyilvános megalázás, áldozathibáztatás ellen emel szót. Előadását, amelyet egy konferencián mondott el A szégyen ára címmel, sok millióan nézték meg. Arról beszél, hogy az internetes megalázás a nők, melegek, kisebbségek elleni uszítás jövedelmező üzletággá fejlődött. Személyes üzenetével az áldozatoknak akar segíteni. „Mindenkinek, aki szégyentől vagy nyilvános megaláztatástól szenved, tudnia kell valamit. Túl lehet élni. Tudom, hogy nehéz. Nem fájdalommentesen, gyorsan vagy egyszerűen, de ragaszkodhatsz ahhoz, hogy más vége legyen a történetednek.”
Néhány hete egyébként Trump veje és befolyásos tanácsadója, Jared Kushner szerepelt a Time magazin címlapján. A férfi körbekalauzolta az interjúra érkező újságírót a Fehér Házon. Az irodájából, ahol az apósának aranykeretes fényképe mosolyog a látogatóra, az Ovális Irodába mentek. Kushner egy pontra mutatott, egy korábbi ajtó befalazott helyére, és megjegyezte: „Itt járkált be Monica.” Hogy ezt miért tartotta fontosnak (vagy viccesnek) megosztani az olvasókkal 2020-ban, rejtély. Lewinskyt tovább kísérti a múltja; olykor úgy tűnik, a rémálomnak sohasem lesz vége.
