- Honnan veszik, hogy mégis megkapják a cigányok a milliókat? Már több helyen is olvastam. Orbán világosan megmondta, hogy egy fillért sem szabad adni ezeknek. Az ügyvédeik, meg a bíróság mehetnek a francba - mondta egy férfi az ismerősének.
- Tudsz erről valamit?
- Ez a jogvédőknek, a Soroséknak köszönhető. A haszonleső ügyvédeknek, na meg a bíráknak, akiket biztos lefizettek. Örülök hogy Orbán így döntött, most nagyon meg kell mutatnunk, hogy vele tartunk. Elvégre mi vagyunk az állam, egy jogállamnak a nép igazságérzetét kell tükrözni.
Duplán is nyerő lehet
Két férfi beszélgetett nyugodt hangnemben a boltban, nem használtak ocsmány jelzőket, de volt egy fojtott düh a hangjukban. Miféle sérelmek dúlnak honfitársainkban, melyeket a miniszterelnök kirohanása most szalonképessé tett. Mi lesz ha ez tömegessé válik?
- Elnézést, de tudják, hogy a bírák a törvények alapján, amiket nem mellesleg 2010 után hozott a parlament, döntöttek? - kérdeztem, de már mentem is tovább, vigyázva vérnyomásomra. Azt még hallottam, hogy "Ez a zsidó mit szól bele?" Nem lepett meg. Ez Orbán bázisa. Vacak történelmünknek köszönhetően egyértelműen kijelenthető, hogy őseim között nincs zsidó, de van például örmény (továbbá német és magyar), ám az ilyenek szerint aki nem szereti Orbánt, az "nem a mi fajtánk".
Így kívülállóként úgy látom, hogy Orbán kezét most köti az adott bírói ítélet és nem akarja, hogy Strasbourgig menjen az ügy. Nem lepne meg, ha később lennének törvénymódosítások a kártérítési ügyek terén. Az a benyomásom, hogy, fenyegetései ellenére, Orbán szeretne a Európai Néppárt frakciójában maradni. Ha kifizeti a kormány a megítélt kártérítést, nem lesz újabb ügy, ami muníciót ad azoknak, akik szerint nálunk sérült a jogállamiság. Így Orbán duplán is nyerő lehet. Tábora helyesli, hogy nem akar fizetni a cigányoknak és a fogvatartottaknak. Ez olyan, mint amikor kiállt a halálbüntetés mellett, pedig tudta, hogy az EU ezt nem hagyja szó nélkül. Brüsszelnek pedig azt mondja, hogy nem igaz, hogy itt sérült a jogállamiság, mert mondhat ő bármit, a bírósági döntés érvényben maradt. Ugyanakkor erősíti a hangulatot a "brüsszeli bürokraták" ellen, akik "diktálnak nekünk" és így tábora úgy érzi, hogy még szorosabban kell felzárkózni mögé.
Már több hét eltelt a miniszterelnöknek a Hir TV kérdésére adott (ál)felháborodott válasza óta - kiadták a riporternek, mit kérdezzen? -, de "az emberek igazságérzete" maradt a téma. Furcsálltam is, ahogy beszéde elején békülékeny volt az ellenzék kapcsán, kiállt a demokrácia mellett, míg később a jogállamiságot durván sértő megjegyzéseket tett. A másnapi Népszava is rámutatott erre: "Egy show, két Orbán", írta a lap. Gondolkodó, tisztességes emberek nem akartak hinni fülüknek, elvégre Orbán jogot végzett. Nekem eszembe jutott, amit T. B. Bottomore tanárunk mondott a bűnbak szerepéről a politikában: a szegényeket megosztani, uszítani a még szegényebbek ellen, sok politikusnak bejött.
Politikai haszonlesés
Gulyás Gergely szerint "azért kell a sok közvélemény-kutatás, hogy megismerjük a lakosság véleményét". Árulkodó mondat. Mi jön be a lakosság nagy részének? Mi nem? Vagyis politikai haszonlesés. A valódi helyzet nem érdekes. Egy kormánynak, pláne tíz év kormányzás után, ismernie kellene az ország problémáit. Egészségügy, oktatás, szegénység, regionális lemaradottság, stb. Ehhez szakemberek kellenek, nem a tudatlan lakosság ötletbörzéje. Viszont a tömegek manipulációjához nagyon is jól jön az állandó kapcsolattartás, és már önmagában az sem mellékes, hogy az embereknek jólesik, hogy valaki "ott fönt" kikéri véleményüket. Azt nem tudják, hogy az elmúlt néhány évben kb. 100 milliárdot költöttek el erre, persze közpénzből. És akkor sorolhatnám a Soros-plakátok, a konzultációk (melyek lényegtelen kérdésekről szólnak), a megjelentetett kormányzati propagandaoldalak költségét. (Javasolnám az ellenzéknek, amikor ilyen összegekről adnak hírt, tegyenek hozzá valami közérthető információt, például hogy 100 milliárdból hány bérlakást lehetne építeni.)
Érdekes lenne egy országos közvélemény-kutatás tabutémákban. Tudjuk, hogy a lakosság többsége halálbüntetés-párti, de vajon hányan záratnák elkülönített gettókba a cigány lakosságot, és hányan támogatnák zsidó honfitársainkkal szemben minimum a numerus clausust? Ha az olvasó ez utóbbit felháborítónak véli, felidézném Kósa Lajos október végi beszédét a Fidelitas összejövetelén, ahol jelen voltak miniszterek, közméltóságok, KDNP és Fidesz politikusok is. Kósa az ellenzékre szavazó zsidó polgártársain "viccelődött". Kiderült, hogy a Fidesz alelnöke nem ismeri hazájának történelmét. Trendi akart lenni a Fidelitas-bulin, a fiatalok kacagása serkentően hatott, na, akkor csapjunk bele, rúgjunk egyet a zsidókba is. Közönsége vette, jó móka volt, és Kósa szemmel láthatóan úgy érezte, hogy ez bizony jól sült el. Utóbb derült ki, mivel Kósa csak két nap múlva adta ki magyarázkodó nyilatkozatát, hogy nem volt ott egyetlen ember sem, aki megszólalt volna, hogy "Ezt ne!" Ami nem meglepő, mivel ezek a fiatalok alig várják, hogy pozícióba jussanak, amihez a Fidelitas jó ugródeszka. Kósa fel se fogta a helyzetet, és elment Breuer Péter műsorába, ahol siralmasan viselkedett. A fair play megkívánja, hogy megemlítsem, hogy később bocsánatot kért a zsidóságtól. De miért csak tőlük? Minden tisztességes embert sért a rasszista, idegengyűlölő, antiszemita duma. És ha ezek így gondolkodnak, mit várhatunk a sok tudatlan, előítéletes embertől?
Idősebb nyomdászok emlékezhetnek, mit jelentett a "camera-ready" kézirat. A leadott "fényképezésre kész" oldalakat csak lemezre kellett tenni és indulhatott a nyomdagép. Most 30 év után azt mondanám, hogy az ország lakossága nem volt "demokrácia ready" 1990-ben. A kommunista párt bukásától egy gyorsan bekövetkező osztrák szintű életszínvonalat várt a lakosság; nemigen hallottam beszélgetéseket a fékek és ellensúlyok szükségéről, míg arról inkább, hogy hol érdemes vásárolni Bécsben. Azon túl, hogy azonnali intézkedések kellettek, hogy ne omoljon össze a gazdaság, minden lehetőséget fel kellett volna használni a lakosság felvilágosítására, már az 1990-es választások előtti kampánnyal kezdődően. Ez nem történt meg. Viszont hamar jött a Horthy-nosztalgia és a zsidózás. És ma is itt tartunk. De legyünk hálásak az ilyen Kósa-percekért. Vezetőink néha kimondják, amit valóban gondolnak, és az önleleplezés bepillantást enged, hogy valójában milyen emberek markában vagyunk. Ilyen volt Lázár János "akinek semmije nincs, az annyit is ér" kijelentése is (amin későbbi magyarázkodása sem segített).
Nem tanultunk semmit
November végén maga a miniszterelnök beszélt a keresztényüldözésről szóló nemzetközi konferencia megnyitóján. Szerinte Európát csak az mentheti meg, ha visszatalál keresztény identitásához. Mondja ezt az az ember, aki mindent megtesz, hogy az egyik Magyarországon létező keresztény gyülekezetet, az Iványi Gábor vezette Evangéliumi Testvérközösséget tönkre tegye. Iványi "bűne", hogy keresztény hite alapján meri kritizálni az Orbán kormányt.
Az "istenadta nép" meg olyan amilyen. Hallottam egy idős hölgyet beszélgetni a rendelőben aki teljesen odavolt az említett konferencián elhangzott Orbán beszédtől. A kormányfő Szent István intelmeiből olvasott fel: "Légy irgalmas mindenkihez, aki erőszakot szenved, lélekben soha ne feledkezz meg ama isteni intelemről, hogy irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Légy kíméletes mindenkivel szemben, ne csak a hatalmasokkal, hanem azokkal szemben is, akik híján vannak a hatalomnak." (Közben Röszkén menekülteket éheztetnek.) "Légy becsületes, hogy senkinek se keltsd szándékosan rossz hírét!" (Orbán sok százmillió közpénzt költ a Soros György elleni hazug kampányára.) A kormányfő így folytatta: "És most a kedvencünk, magyarok kedvenc idézete: »vésd az emlékezetedbe, hogy indulat, dölyf és gyűlölség nélkül, békességben, lélekben alázatosan és szelíden kell uralkodnod, mivel minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.« Ebből dolgozik ma is a magyar kormány." (Közben megy az urizálás, a szegények mellőzése, milliárdok gyűlöletkampányokra, és a népbutítás. Decemberben megvonták a fogyatékos 26 éves Nikolette anyjától a havi 90 ezer forint támogatást és megduplázták Áder János fizetését, aki most majd közel hárommilliót kap havonta. Csak nem félnek, hogy külföldön vállal melót?)
Theodor Adornónak volt egy gondolata, ami leegyszerűsítve úgy szól, hogy "Auschwitz után már nem lehet verset írni". Szerencsére lehet, sőt, auschwitzi túlélők beszámoltak versekről, melyek ott születtek. De értem Adorno szándékát: legyen Auschwitz egy éles választóvonal, semmi sem folytatódhat úgy mint korábban. (Adorno 1949-es szövege szerint "barbár dolog verset írni Auschwitz után", de később ezt visszavonta.) Helyében azt mondanám, hogy Auschwitz után nem lehet rasszista kijelentéseket tenni. De látjuk: lehet. Nem tanultunk semmit. 1989-90-re emlékezik több színvonalas előadás mostanában. Mi történt? Mentek a kommunisták - legalábbis, akik annak mondták magukat - és jöttek Csurka és társai. És 2019-ben jön Kósa Lajos, aki zsidó embertársaink örök gyászán viccelődik. (Azért ez sem semmi: még holtan is jók bűnbaknak!) És persze nem csak Kósa; dorogi szurkolók kiabálták az MTK elleni meccsen a közelmúltban, hogy "Csak a kéményen át!" Fricz Tamás meg a "Rothschildék, Goldsmithék, Sorosék" terveiről hord össze butaságokat a Magyar Nemzetben.
Már rég ideje lenne, hogy aki bármilyen rasszista szöveget nyom, minimum automatikusan kiírja magát a közéletből. Ez nem a szólásszabadság elleni merénylet, hanem ugyanaz jelenség, hogy tilos "Tűz van!"-t kiabálni egy teli színházban. Legyen ez újévi fogadalmunk: tanuljunk rémes történelmünkből!
