Már hetek óta harcoktól hangos az északnyugat-szíriai Idlib tartomány. A szír kormányerők folyamatosan szorítják vissza a lázadókat, útjukat pusztítás és halál kíséri. A Bassár e l-Asszádhoz hű hadsereg kegyetlen módszerekkel számolja fel az ellenállást. A szövetséges Oroszország légi erejével közösen, válogatás nélkül bombáznak: kórházakra, iskolákra és más intézményekre is csapást mérnek. A szír fegyveres erők nem ritkán nyüzsgő települések ellen indítanak ostromot, de rommá lőtt szellemvárosokat foglalnak el. Kíméletlen offenzívájuk elől tömegével menekülnek az emberek – járművel vagy jobb híján gyalog indulnak el biztonságosnak remélt területek felé, ám a levegőből állandó veszély leselkedik rájuk. A rezsim és szövetségesei még az üldözött civileket sem kímélik. Az Idlibbel szomszédos Aleppó tartományban hétfőn egy menekülőkkel teli autóra mért légicsapást az orosz hadsereg, a bombázásban kilenc ember, köztük négy gyermek meghalt – számolt be az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű emigráns szervezet helyi forrásokra hivatkozva.
A szír kormányerők még december közepén lendültek támadásba a lázadók utolsó bástyájának számító Idlib tartományban és környékén. Céljuk, hogy ellenőrzésük alá vonják a Damaszkuszt Aleppóval összekötő M5-ös autópálya teljes szakaszát. A sztrádán fekvő egyik kulcsfontosságú várost, Maarrat an-Numánt már múlt kedden bevették, és azóta is településről-településére haladnak előre, látszólag mit sem törődve a civil áldozatokkal, az elvileg érvényben lévő tűzszünettel vagy a felkelőket pártoló Törökország egyre élesebb hangvételű tiltakozásával. A Damaszkusz és Ankara között fokozódó feszültség azonban két napja már nyílt fegyverváltássá fajult.
A török hadsereg vasárnap mintegy 320 járműből álló katonai konvojjal átlépte a szír határt, hogy megerősítse az Idlibben kiépített – a fegyvernyugvás betartatására szolgáló – megfigyelő posztjait. Az egységek egy részét azonban a szír kormányerők hétfőn tűz alá vették Szerakab település környékén, az ágyúzások során hét török katonát és egy civilt megöltek, tizenhárom embert pedig megsebesítették. A vérontásra válaszul Törökország a szír hadsereg több tucatnyi állására mért csapást, a kormányerők legkevesebb tizennégy tagjával végeztek, és további húszat megsebesítettek. Noha Damaszkusz és Ankara egymással szemben állnak a szíriai konfliktusban, ilyen nyílt és direkt konfrontációra eddig nem volt példa köztük a csaknem kilenc éve tartó polgárháború történetében.
A mindkét kormánnyal jó kapcsolatot ápoló Oroszország próbálta lecsillapítani a kedélyeket azzal, hogy kibúvót ad az Aszad-rezsimnek. Az orosz védelmi minisztérium azt állította: a szír hadsereg nem tudhatta, hogy török katonák tartózkodnak Szerakab közelében, hiszen erről Ankara nem tájékoztatta az erre szolgáló csatornákon Moszkvát, így az információk Damaszkuszhoz sem juthattak el. A török kormánypárt szóvivője, Ömer Celik azonban visszautasította ezt a magyarázatot. Hangsúlyozta, hogy “rendszeresen és azonnal” értesítik Oroszországot a csapatmozgásokról, és ezt ezúttal is megtették. Mindez arra utal, hogy a szír kormányerők szándékosan hajthatták végre a támadást, valószínűleg abban bízva, hogy orosz szövetségeseik megvédik őket a megtorlástól. A török vezetés azonban jelezte: bármit is gondoljon Moszkva, a jövőben sem fogják majd vissza magukat.
Recep Tayyip Erdogan arra szólította fel Oroszországot, hogy ne avatkozzon közbe, mert Törökország nem fogja tétlenül tűrni az ilyen támadásokat. Úgy fogalmazott: “nem lehetünk némák, amikor katonáink mártírhalált halnak.” A török elnök egyúttal megígérte, hogy folytatni fogják a hadműveleteket hazájuk, népük és “idlibi testvéreik” érdekében. Kijelentései azt sugallják, hogy a mostani akció nemcsak megtorlás, hanem egyfajta figyelmeztetés is volt az Aszad-rezsim számára, hogy állítsa le az észak-szíriai offenzíváját. Erdogan már múlt héten katonai beavatkozással fenyegetett, amennyiben ez nem történik meg.
Törökországot nem kizárólag a szír felkelők támogatása motiválja, amikor az idlibi hadműveletek beszüntetését követeli. Azt is meg akarják akadályozni, hogy a szír-török határon humanitárius katasztrófa alakuljon ki. Egyre többen veszik az irányt a lezárt átkelők felé, abban a hitben, hogy Szírián belül már nem lelhetnek menedéket a rezsim terjeszkedése elől. A török kormány azt állítja, hogy már nagyjából egymillióan tartanak a határ felé, Ankara azonban senkit sem engedne át. Törökország ugyanis már nagyjából 3,5 millió menekültet fogadott be, de az elmúlt években – a gazdaság gyengülésével párhuzamosan – a közhangulat a vendégek ellen fordult.
A török elnök Putyinra is haragszik
A szíriai polgárháborúban Oroszország a rezsimet, Törökország a felkelőket támogatja, mégis évek óta szorosan együttműködtek egymással. A békét ugyan nem tudták megteremteni, de időlegesen képesek voltak mérsékelni a konfliktust. Oroszország és Törökország 2017-ben (Iránnal kiegészülve) Asztanában, 2018-ban Szocsiban egyeztek meg “feszültségcsökkentő övezetek”-ről és “ütközőzónák”-ról – lényegében helyi tűzszünetekről, hogy a béketárgyalások és a politikai rendezés irányába tereljék a damaszkuszi kormányt és a fegyveres ellenzéket. A harcok megfékezésére irányuló egyezségek azonban rendre összeomlottak.
A megállapodásoknak nem sikerült befagyasztani a frontvonalakat, mivel a szír hadsereg – a terroristák elleni fellépésre hivatkozva – egymás után számolta fel a lázadók területeit. A rezsim 2018 nyarára már a négyből három feszültségcsökkentő övezetet elfoglalt, Törökország mégis reménykedett abban, hogy az utolsó ilyen védett térség, Idlib nem jut erre a sorsra.
A szír hadsereg időnként ugyan előre nyomult, de Ankara mindezidáig bízhatott abban, hogy Moszkva visszafogja szövetségesét. Recep Tayyip Erdogan és Vlagyimir Putyin orosz elnök az év elején Isztambulban is megegyezett egy tűzszünetről, ez azonban még az eddigieknél is gyorsabban – szinte azonnal összeomlott. A szír kormányerők a szokásos (Idlib esetén részben igaz) indokukra, a terroristák jelenlétére hivatkozva figyelmen kívül hagyták az egyezséget, néhány nap szünet után pedig az orosz hadsereg is újrakezdte a tartomány bombázását.
A török elnök eleinte a Damaszkuszt bírálta, de dühe idővel Moszkva felé fordult. Múlt szerdán már azzal vádolta meg Oroszországot, hogy nem tartja magát az asztanai és a szocsi megállapodásokhoz. Erdogan azt üzente Putyinnak, hogy választania kell az Aszad-rezsim és Törökország között.
Az oroszokkal szembeni elégedetlenségét a török államfő egy látogatással is nyomatékosította: hétfőn Kijevbe utazott, ahol egy szimbolikus nyilatkozatokat tett. Például kijelentette, hogy Törökország nem ismeri el a Krím félsziget Oroszország általi "illegális elcsatolását." Recep Tayyip Erdogan ezenfelül pénzügyi-katonai együttműködésről is megegyezett Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Ennek részeként Törökország nagyjából 34 millió dolláros támogatást ad Ukrajnának török katonai eszközök vásárlásra. Ez inkább csak jelképes összeg, amely Ankara részéről egyfajta burkolt fenyegetés Oroszország számára: ha Szíriában nem tartják magukat a megállapodásokhoz, akkor Törökország támogatni fogja Ukrajnát az oroszbarát szakadárok elleni konfliktusban.
Moszkva mindenesetre igyekszik megőrizni szoros kapcsolatát Ankarával. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter hétfőn telefonon arról biztosította török kollégáját, Mevlüt Cavusoglut, hogy egy oldalon állnak: szerintük normalizálni kell a helyzetet Idlibben. A tárcavezetők a beszélgetés során egyetértettek abban, hogy a szíriai válságot csak politikai és diplomáciai úton lehet megoldani.
