A Polin múzeum évek óta Varsó látványossága – az épületet egy finn építész, Rainer Mahlamäki alkotta. A ház maga is szenzációs élményt nyújt. A nemzetközi tudósok által létrehozott állandó kiállítás a narratív, történetmesélő múzeumok iskolapéldája. Tavaly 600 ezren keresték fel, rengeteg iskolai, művészeti programot tartanak, s fő feladatuk a társadalom toleranciára nevelése, az idegengyűlölet elleni nevelés. 2016-ban az év európai múzeuma volt, egy évvel később Europa Nostra díjat kapott.
Az intézmény sajátos PPP-konstrukcióban (állami-magán együttműködés) létesült: három alapítója van: Varsó főváros, a Lengyel Zsidó Történelmi Intézet egyesület és a lengyel kormány. Most a főváros és az intézet vezetői levélben szólították fel Glinski minisztert, hogy nevezze ki a pályázatot elnyert igazgatót. A felszólításra adott válasz szerint nincs vészhelyzet, az intézménynek van vezetője (a megbízott vezető február végéig az igazgatóhelyettes), a „múzeum helyzete stabil”.
Ez az állítás hamis, mondhatni hazug. Glinski maga nyilatkozta, hogy azért nem nevezi ki Stolát, mert az igazgató a kormány vonalával ellentétesen „politizált”. Ez szerinte abban nyilvánult meg, hogy nem rendezett meg a Polinban egy Lech Kaczynski volt köztársaság elnöknek szentelt konferenciát. A tanácskozás a szmolenszki repülőgépkatasztrófában elhunyt államfőnek a lengyel-zsidó viszonnyal kapcsolatos tevékenységét tárgyalta volna. Stola azt kérte a rendezőktől, hogy előzetesen fejtsék ki, mit is tett Lech Kaczynski a lengyel-zsidó viszonyért. Ezután a rendezők elálltak az ötlettől. A valódi ok feltehetően az, hogy Stola idején kiállítást rendeztek az 1967-68-as kommunista Lengyelországban rendezett antiszemita kampányról, s azt egybevetették a jelenlegi kormányzat propagandistái által használt gyűlöletbeszéddel.
A Polin egyike volt eddig a független szellemi központoknak, s témája a történelmi és jelenlegi lengyel-zsidó együttélés olyan ügy, amelyre a jobboldalnak csak rossz válaszai vannak. A mai kormánypárt kedvtelve hivatkozik antiszemita politikusokra, s olyan hajdani fegyvereseket nevezett ki nemzeti hősökké, akik a háború alatt bujkáló zsidókat öltek.