Túszhelyzetbe kerültek az ápolók és szakdolgozók, akik az orvosok mellett nyílt levelet intézeték Kásler Miklós EMMI miniszterhez. Beosztottjai levelét dr. Nagy Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház I. Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály főorvosa, orvos igazgató az ATV Egyenes beszéd című műsorában varázsolta elő a zsebéből. Az írás arra volt hivatott, hogy bizonyítsa: az I. Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály háza táján minden rendben van.
A gyűjtőívet a határidőre a körülbelül 120 osztályon dolgozóból 83 személy írta alá. Az aláírók között 23 orvost, 50 szakdolgozót, szülésznőt, ápolónőt, asszisztenst és más egészségügyi dolgozót találunk. De még a 10 adminisztrátor is felháborodott a főképp orvosszakmai kérdések körül zajló vitán.
40 fő nem írta alá a levelet elküldésének időpontjáig, viszont külön levélben tájékoztatták a minisztert, miszerint ezt 48 órán belül pótolják, mert a „műszakolás”, az ügyeletek és a szabadságolások miatt hiányoznak a szignók. Én viszont remélem, hogy a pótlás nem történt meg, mert a takarítókat és a szállítómunkásokat, a villanyszerelőt ebben az ügyben békén kellene hagyni. Ettől talán az EMMI is eltekint.
Hozzátenném: a főorvossal való szolidaritást nyíltan vállaló levél nem arról szól, hogy beszakadt a nővérállomás plafonja, vagy hogy már nincs hadra fogható vérnyomásmérő a szülőszobán. Nem, a szakdolgozók és adminisztrátorok valamilyen sugallat hatására úgy gondolták, hogy valótlannak nyilvánítanak bizonyos tényeket és állításokat. A nyílt levélben azt írják: elzárkóznak egy „országgyűlési képviselő azon állításaitól, mely szerint osztályunkon bármely pácienst bőrszín vagy rassz szerinti hovatartozás alapján megkülönböztetett bánásmódban, ellátásban részesítettünk.”
Annak ellenére, hogy 2016-ban az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította: a kórház magatartása egy roma asszonnyal szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. „A szülésznő ugyanis a vajúdás közben azt mondta neki, hogy ha még egyszer kiabál, felpofozza, és az arcába nyomja a párnát”, derül ki a vizsgálat jelentéséből, ami erősen szembemegy a szakdolgozók etikai kódexében megfogalmazottakkal: „Az egészségügyi szakdolgozó soha nem vehet részt (…) embertelen vagy megalázó bánásmódban."
Ugyancsak a szülészet volt az oka, hogy 2018-ban ötmillió forintra büntette a Miskolci Törvényszék a kórházat, amiért aránytalanul magas összegért adtak védőruhát a szülőnők kísérőjének. Az aránytalanság természetesen többszörös volt a mélyszegénységben élők és a szegény roma családok rovására. A nyílt levél ennek ellenére úgy fogalmaz: ennek a szülészeti osztálynak „valamennyi dolgozója munkáját lelkiismeretesen, elkötelezetten, a vonatkozó törvényi és etikai szabályok maximális figyelembevételével végzi”.
Az aláírók más területet is érintenek. A szülésznők, a főnővér, az ápolók és asszisztensek visszautasítják „azt a vádat, miszerint bármely olyan egészségügyi tevékenységet folytatnánk, mely Magyarországon nem jogszerű, nem megengedett.” Nem is kérdezte erről őket senki! A kérdés az osztályvezető főorvosnak szólt, orvosszakmai kérdéskörben. A nyílt levelet aláíró 50 szakdolgozónak, a 10 lelkes ügyintézőnek pedig végképp semmi illetékessége nincs az esetleges orvosszakmai hibák, egészségügyi tevékenységek megítélésére, amelyekkel most a hatóság foglalkozik.
Az, hogy az aláírók egy vizsgálat alatti eljárást a maguk szája íze szerint minősítenek, csak két módon értelmezhető. Vagy nem tudják, hogy mi tartozik az ápolói és mi az orvosi tevékenység körébe, vagy erős ráhatásra született a levél. Én ezt is megértem. Ezt a levelet kiszolgáltatott helyzetben lévő dolgozók írták. Fejest ugrottak egy érzékeny szakmai, etikai, jogi, politikai helyzetbe, minden józan megfontolás nélkül. A levél megfogalmazója nem tudta belátni, hogy az osztály egészségügyi tevékenysége jogszerű megítéléséhez a szakdolgozóknak semmi közük. Az adminisztrátoroknak meg végképp nincs. Egyszerűen azért, mert nincs erre jogosultságuk. „Az egészségügyi szakdolgozó nem állíthatja magáról, és nem keltheti annak látszatát, hogy olyan szakismeretek (…) birtokában van, amelyekkel valójában nem rendelkezik” - írja az Etikai Kódex.
Ugyanezen forrás szerint az „egészségügyi szakdolgozónak kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a bármely szempontból hátrányos helyzetű betegek, különösen (...) a társadalmi szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott, és/vagy csökkent érdekérvényesítő képességű (…) személyek ugyanolyan minőségű egészségügyi ellátást kapjanak, mint mások.” Hozzáteszem: az is a dolga, hogy fontolja meg, mihez adja a nevét.
A miskolci szakdolgozóknak nem kell külön bizonygatniuk, hogy munkájukat tisztességesen végzik. Több évtizede tudható, hogy felkészültek a kelet-magyarországi régió kihívásaira. De azt garantálniuk kell, hogy aki a hivatás értékeit nem tartja be, annak nincs helye köztük. Az orvosszakma sárban elakadt és mindenfelé csúszkáló szekerét bízzák az orvos-igazgatóra. Az orvosi kompetenciát, az osztályvezetői felelősséget érintő ügyekből egyedül kell kimásznia. Ahhoz nem kell asszisztencia.