A jogerős bírói ítéletek negligálása nem új jelenség Magyarországon. Iványi Gábor egyháza évek óta hiába várja a neki járó és megítélt pénzt: mivel Orbán haragszik rá, egy fillért sem kap. A börtönviszonyok embertelen színvonala miatt megítélt jogerős kártérítéseket is nehezményezi az embertelen körülményeket előidéző és fenntartó kormány, miközben a Fidesz saját bűnözőjének szinte luxusbörtön jut.
Orbán a jelek szerint maga akadályozza meg azt is, hogy a romák, akik a szegregáció miatt csak elkülönítetten tanulhattak, megkapják a számukra jogerősen megítélt kártérítést. Értsük jól: a miniszterelnök, aki felelős az állam jogszerű működéséért, utasítja az igazságügyi minisztert, hogy ne tartasson be jogerőssé vált ítéleteket. Álláspontját azzal indokolja, hogy az érintettek munka nélkül jutnának pénzhez, és ez a környezetüket jogosan irritálná. Nem tudom elképzelni, hogy a miniszterelnök úgy kapott jogi diplomát, hogy nem tud különbséget tenni a sérelem miatt járó kártérítés és az elvégzett munka után járó bér és bérjellegű juttatás között. Akár azt is mondhatta volna, hogy a munkahelyi baleset miatt megcsonkult munkavállalónak sem jár kártérítés, hiszen „nincs mögötte elvégzett munka”. Álláspontja csak azzal magyarázható, hogy új frontot nyitva hangulatot akar kelteni egy amúgy is hátrányos helyzetben élő kisebbség ellen, az irigységre építve. Remélem, hogy roma honfitársaink megfelelően díjazzák ezt a hozzáállást, és a következő választáskor illő módon jutalmazzák is.
Magam sem helyeslem a munka nélküli pénzhez jutást, és itt természetesen nem a jogerős kártérítésekre gondolok. A Forbes lista szerint „Nemzetünk Mészárosa” 2010 és 2018 között vagyonát alig 100 millió forintról 381 milliárd forintra növelte. A 2018. évi állapothoz képest 2019-ben vagyona további 26 milliárd forinttal gyarapodott. Ez azt jelenti, hogy 2019-ben naponta 71.232.877 forinttal lett gazdagabb, vagyis a nap 24 órájának mindegyikében 2.968.036 forinttal „keresett” többet, mint 2018-ban.
Érdekelne, milyen is az a „munka”, amit hazánkban ilyen összegekkel díjaznak, s azt is szeretném tudni, hogy a miniszterelnök mikor teszi szóvá, hogy egy „munka alapú társadalomban” hogyan fordulhat elő ilyen jelenség.
A szegregáció következményeképp megítélt jogerős kártérítéssel kapcsolatban a Kúria még hallgat. A magam részéről viszont kezdem érteni, miért is erőltették nemrégen a közigazgatási bíróságok felállítását. Minden bizonnyal a jogállamiság helyreállítása, erősítése miatt.
Hasonlóan miniszterelnökünkhöz - összekeverve a szezont a fazonnal – én is kérdem: ha már vezetőnk megengedhetetlennek tartja a többévi szegregáció káros hatása okán megítélt néhány millió forintos kártérítést, milyen – a közösséget nem irritáló – munkát láthatunk a „Nemzet Mészárosának” óránkénti, majd 3 millió forintos vagyonnövekedése mögött?