Életének 72. évében elhunyt Andorai Péter Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze. Nem túlzás, mint ahogy egy rendező írta a közösségi oldalon, egy valódi gigász távozott. Tudtuk, hogy betegeskedik, az utóbbi időben nem is vállalt feladatot, mégis fontos volt, hogy közöttünk van.
Az Andorai. Sok rendező noteszében ez volt az első szó, amit felírt. ha készült egy filmre. Nem nagyon lehetett nélküle filmezni. Alkata, a tekintete, a gesztusai mind filmért kiáltottak. Úgy tudott a kamerába nézni és a kamera előtt hallgatni, ahogy kevesen. És ha megszólalt, az is tele volt titokkal. Mintha préselte volna kissé a szavakat, mintha valahonnan nagyon mélyről jött volna a hangja. Az egész lényében benne volt a karizma és az esendőség.
Nagyon sokat filmezett. Mindenkinek megvan a kedvenc Andorai-alakítása, számomra elsősorban Szabó István Bizalom című klasszikusában és Enyedi Ildikó Simon mágusában felejthetetlen. Utóbbiért kapott sok díjat is. Simán lehetett volna világhírű, kint is volt egy évig az Egyesült Államokban, de aztán hazajött. Színházban is játszott nagy szerepeket, de filmen és színpadon is megtalálták epizódfeladatok is. Nem számított, hogy mekkora a feladat. Csak a karakter volt a meghatározó és azzal sohasem maradt adós.
Mindenki megnyugodott kicsit, amikor megkapta a nemzet színésze elismerést. Ő maga is. Neki aztán ez tényleg járt és nem szociális alapon, bár biztos örült, hogy ha nem is tud annyit játszani, akkor sem lesznek egzisztenciális gondjai. Mondták róla, hogy bizonyos életszakaszaiban pusztította magát, de ez a legnagyobbak kiváltsága. Megszenvednek a hitelességért.
Andorai Péter kiemelkedő alakja volt filmes és színházi történelmünknek, és az is marad.
