A pénz palotái – ezt a címet viselte a kiváló művészettörténész, Gerle János kis könyve, amelyben a főváros hajdani banképületeit vette sorra. A cím tűpontos, hiszen a pénzintézetek az előző századfordulón kifejezetten kényesek voltak arra, hogy stabilitásuk robusztus falakban, gazdagságuk pedig márványban, rézben, üvegben mutatkozzék meg.
A legjobb példa erre az az épület, amely a kép baloldalán látszik. Ez volt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, amelyet a Lánchíddal szemközt, három jókora telekre építettek fel 1905 és 1918 között, elfoglalva a reformkor kitüntetett helyszínét, a Diana fürdőt is. A bank, amelyet Alpár Ignác és – a szomszédos Greshamet is jegyző - Quittner Zsigmond tervezett, lélegzetelállító látvány lett: négy emeletén számolták, forgatták a pénzt, hatalmas pénztártermét, üveggel fedett előcsarnokát és váltócsarnokát is márvánnyal burkolták, hátsó, csöndesebb frontján pedig egy bérházat is hozzácsatoltak.
Hogy miből lett a cserebogár, azt ugyancsak láthatjuk ezen a Fortepan fotón: szemben, a fák mögött a Lloyd-palota látszik, amely még nem volt a Lloyd társaságé, amikor már tanyát vert falai között a Pesti Magyar. Igaz, 1841-ben két szobában is elfért az a négy hivatalnok, aki a kereskedők bankját működtette – és akkor sem voltak még többen, amikor hét évre rá őket bízták meg a Kossuth-bankók kibocsátásával.
Aztán a bank tovább állt innen, Hild József roppant háza meg olyannyira maradt, hogy a tőzsde is e falak közül indult útjára. És noha már az első világháború előtt le akarták bontani, hogy a Trieszti biztosító itt építhesse fel új palotáját, a munkát végül a második világháborús ostrom végezte el. Négy évtizede Zalaváry Lajos Atrium-szállója áll a helyén.
A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot ma már hiába keresnénk: 1950-ben Magyar Külkereskedelmi Bankra változtatta a nevét új tulajdonosa, az állam. A pompás palota azonban megvan, egy egész tömböt foglal el a Széchenyi tér, a József Attila utca, a Nádor és a Mérleg utca között. Ez a Belügyminisztérium: immáron hatvanhét éve szigorúan bizalmas aktákat tartanak a jól védett banki trezorokban. S maholnap öt éves lesz az a kormányrendelet is, amely a minisztérium Várba költözéséről intézkedett, s amelynek értelmében már megtervezték az új otthonát is. Igaz, ez a belügyön belül láthatóan az ég adta világon senkit sem érdekel.
