Hszi-Csin Ping kínai elnök 2013-as megválasztása új fejezetet jelentett az ország történelmében. A nacionalizmussal, a médiakontroll további szigorításával, a több százmillió arcfelismerő kamera létesítése nyomán egyfajta orwelli állam kiépítésével kívánta megvalósítani, ahogy ő fogalmazott, a „kínai álmot”.
Ez két célkitűzést jelentett, 2021-re az országnak mérsékelt jóléti társadalommá, 2049-re pedig fejlett országgá kell válnia. A hongkongi események, illetve a Dél-Kínai-tengeren való terjeszkedés, a Peking szempontjából balul elsült januári tajvani elnökválasztásra adott reakció (hiába nyert a Kínával szemben kritikus elnökjelölt, a hivatalban lévő Caj Jing-ven, Kína azt közölte, továbbra is az ország Kínához csatolására törekszik) azt jelzi, hogy az „álom” megvalósítását nem csak az állam határain belül képzelik el.
Az álom megvalósítása, Kína megújítása azonban nehézségekbe ütközik. Az évtizedeken át tartó egyke-politikának, mely szerint a családoknak csak egy gyermekük születhet, idővel súlyos demográfiai, a gazdaságra is kiható következményei lesznek. A nemzetiségi problémák is elnyomással egy ideig orvosolhatóak ugyan, de hosszabb távon ez aligha jelenthet megoldást. Emellett az Egyesült Államokkal való kereskedelmi vita azt mutatta, hogy a kínai gazdaság bármennyire erős, még mindig sebezhető.
A koronavírus megjelenése és gyors terjedése azonban olyan kihívás elé állította Hszi Csin-pinget, amilyennel vezetése alatt még nem kellett szembesülnie. Hétvégén ő maga is kénytelen volt elismerni a helyzet súlyosságát, de azért hozzátette, „együtt” legyőzik a járványt. A kínai média a vírus tömeges terjedését is összeköti a propagandával, annak sulykolásával, hogy összefogással mindent elérnek, ezúttal azonban sokan adnak hangot a rezsimmel kapcsolatos szkepticizmusuknak. A megfélemlítés ezúttal nem működött olyan hatékonyan, mint máskor. Pedig amikor év elején ketten is beszámoltak arról a kínai közösségi oldalon, a Weibón, hogy veszélyes vírus terjed, „álhírterjesztés” miatt letartóztatták őket. Amikor pedig az egyik vuhani kórház (e 11 milliós városban hat jelentősebb kórház működik, közülük a Hausan Hospital a legjobban felszereltek közé tartozik az egész országban) orvosa panaszkodni kezdett, milyen körülmények között kell dolgozniuk, s mennyire súlyossá vált a helyzet, váratlan „látogató” bukkant fel a kórházban, aki arra intette őt és kollégáit, inkább maradjanak csendben. Még családtagjaiknak sem beszélhetnek a koronavírus következményeiről. Az orvosok a kórházak foglyaivá váltak: aki felmond, attól megvonják orvosi képesítését.
Ám a Weibón, illetve a Twitteren felbukkanó, a kórházakban készült sokkoló felvételek mutatták, hogy a megfélemlítésnek is vannak határai. Amikor az emberek már a haláltól félnek, akkor nem érdekli őket az, hogy milyen terrorral, megtorlással kell szembenézniük, bátran megosztják a képsorokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy több száz méteres sor áll a rendelő, sőt, a kórház előtt, hogy az ápolók hisztérikus sírásban törnek ki: nem bírják tovább, hogy a kórház folyosóján halottak sora fekszik.
Hszi Csin-ping számára a lehető legrosszabbkor jött a válság. Január 15-én sikerült ideiglenesen lezárnia a kereskedelmi vitát az Egyesült Államokkal, ami elviekben megerősíthetné a külföldi befektetők Pekingbe vetett bizalmát, s feledésbe merülhet, hogy a másfél héttel ezelőtti adatok szerint 29 éve nem volt ennyire lassú – 6,1 százalékos – a gazdasági növekedés. Bár az év hátralévő részében szakértők szerint ismét felgyorsulhat az emelkedés, a tömegjárvány miatt további lassulás várható.
A vírus megjelenése sokkal nagyobb veszélyt jelent a pekingi vezetés számára, mint a hongkongi tüntetések, vagy a tajvani választási eredmény. Ezúttal ugyanis nem lehet letagadni azt, hogy a válság forrása, gócpontja Kínában található. Ezúttal nem lehet másra, külső, fondorlatos, ellenséges erőkre mutogatni. Bár a koronavírus megjelenésével kapcsolatban is lehetett összeesküvés-elméleteket olvasni, médiaértesülések szerint Vuhanban két laboratórium is található, ahol vírusokkal dolgoznak, s egyes feltételezések szerint innen is kikerülhetett a kórokozó, az emberek azt a magyarázatot aligha hinnék el, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) áll a vírus tombolása mögött. Annál is inkább, mert általános vélemény, hogy a hatóságok lassan reagáltak. Ugyan gyorsabban, mint a 2002-es SARS járvány idején, de így is súlyos hanyagsággal lehet vádolni őket. Két nappal például azelőtt, hogy Kína elismerte: emberről emberre terjed a járvány, több tízezres ünnepséget tartottak Vuhanban a Holdújév közeledte alkalmából. Nem csoda, hogy legalább 15 vuhani orvos betegedett meg, hiszen nem árulták el nekik, hogy a vírus emberről emberre is terjedhet. A kínai médiából nagyon kevés információ derül ki, a vidám műsorok, vetélkedők nem azt tükrözik, hogy mekkora a baj és egyre több többmilliós város kerül karantén alá. A Caixin című lap például már egy hete azt állította, hogy a valódi megbetegedettek száma eléri a hatezret.
Ami a hatóságok lassúságát illeti, ebben Hszi Csin-pingnek is megvan a maga személyes felelőssége. Kezdetben, 2013 után, komoly népszerűségre tett szert korrupcióellenes harcával, amikor a kommunista párt egy sor középvezetőjével szemben léptek fel. Összesen 100 ezer ember ellen indult eljárás. Ám számos hivatal maradt hatékony és hozzáértő vezetés nélkül, ennek hátrányai különösen válsághelyzetekben, például a 2015-ös tiencsini robbanássorozat során voltak érzékelhetőek: az egyes hivatalvezetők, illetve beosztottjaik, félve a következményektől, nem jelentik feletteseiknek az aggasztó híreket. A korrupcióellenes harc ráadásul felülről irányított volt, arra kínosan ügyelt a vezetés, hogy rá nézve kényes részletekre ne derüljön fény, s Hszi Csin-ping politikai ellenfeleivel szembeni fegyverként vetette be.
Hogy a kínai elnök most nagyon is érzi a veszélyt, jelzi, ellentámadásba lendült és személyesen irányítja a járvány elleni küzdelmet. A recept megint a régi lehet, találnak pár középvezetőt, esetleg néhány felsőbb vezetőt, akiket bűnbaknak állítanak be, s akiken el tudják verni a port. Hszi elnök ígéretet tett arra, minden lehetséges eszközt bevetnek annak megfékezésére, s az összefogást mindent legyőz. Ám a vírus nem úgy viselkedik, mint az emberek, attól még, hogy letagadják valódi pusztítását, folytatja tombolását, az ország határain túl is.
Elhibázott a kínai egészségügyi rendszer
A tömeges kínai megbetegedéseknek részben oka a magas népsűrűség, illetve az, hogy sokáig nem kezelték valós veszélyként a már decemberben megjelent vírust. Ok az is, hogy sokak számára megfizethetetlen a kínai egészségügyi rendszer. A szisztéma visszásságaira egy pekingi tragédia világított rá. Tavaly decemberben egy hentes bárdjával ejtett gyilkos sebet az édesanyját kezelő orvoson, miután az idős, 95 éves asszony a kórházban meghalt. A páciensek sokszor a rendszer áldozatainak tartják magukat, ezért mind gyakoribbak az erőszakos jelenetek az egészségügyi intézményekben. Egy tavaly készült felmérés szerint az orvosok 85 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy a beteg vagy hozzátartozója fizikailag próbálta-e már bántalmazni – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Pedig nem az orvosok tehetnek az elhibázott rendszerről. Kínában egy polgár átlagosan 30-60 eurónak megfelelő jüant fizet az egészségügyi kasszába, ennek megfelelően az állam az egészségügyi ellátásnak csak egy részét finanszírozza. Ennek mértéke a helytől, várostól is függ. A legnagyvonalúbb Sanghaj, ahol 66 ezer eurónyi összegig téríti meg a kezelést, a legszegényebb Csinghaj tartomány székhelyén, Hsziningben viszont ennek csak a felét.
Súlyos gondot jelent azonban, hogy azok a sebészeti eljárások, vagy gyógyszerek, amelyeket az egészségbiztosítás nem fedez, a páciensnek kell fizetnie. Egy kormányközeli kutatóintézet szerint a betegek átlagosan az egészségügyi ellátás 46 százalékát fizetik a saját zsebükből. A városban élőknél ez az arány 55 százalék, a gazdáknál pedig az ellátás összegének kétharmada. A kimutatás szerint, ha rákkal kezelnek valakit, a gyógyításra szánt összeg 90 százalékát kell a betegnek megtérítenie. A kórházak költségvetésük negyven százalékát a gyógyszerek, protézisek, egészségügyi eszközök eladásából fedezik. Ez azonban komoly visszaélésekhez vezet. A McKinsey üzleti szaktanácsadó becslései szerint miközben egy orvos legálisan ezer eurót kereshet meg havonta, nem törvényesen ez az összeg a 6400 eurót is meghaladhatja. A legügyesebb orvosok évi bevétele az 1,3 millió eurót is elérheti.
