A lakosság egészséges gyanakvással fogad bármit, ami úgymond az érdekében történik. Nincs ez másképp most sem, amikor nagy csinnadrattával kezdetét veszi a bankolást forradalmasító azonnali átutalás rendszere. Nemcsak azért, mert a többszöri halasztás miatt felsejlik, hogy „ezzel valami baj volt már akkor is”, hanem maguk a bankok sincsenek meggyőződve arról, hogy sikerül átütő eredményt elérni a lakosság digitális pénzügyi kultúra felé terelésében. Pedig nem kevés pénzt rááldozva mégiscsak alkalmassá tették a rendszerüket, hogy márciustól öt másodperc alatt teljesítsék az átutalásokat, azaz szinte a készpénzes fizetésnél is gyorsabbak legyenek. Szép teljesítmény, ám maguk teszik fel a kérdést, hogy miként lehet majd átszoktatni a népet a modern pénzhasználatra, ha ők nem tudják elég olcsón adni a szolgáltatást.
És a bankár réteg – amelyikre egyáltalán nem jellemző, hogy fölfelé mutogatna - most egyértelműen a szabályozókban látja a legfőbb akadályt. Jelesül a tranzakciós illetékben, ami egyébként is egy megmagyarázhatatlan képződmény, mondhatni hungarikum a költségvetési bevételi listán. Még Orbán Viktor jobbkeze, Matolcsy György - akkor még gazdasági miniszterként - ötölte ki 2013-ban, hogy ha fillérekkel terhelik a pénzforgalmat, e tétel komoly bevétele lehet a költségvetésnek, míg a szemérmesen illetéknek nevezett adó fizetői észre sem veszik az így keletkező kiadásukat. Nem véletlenül hívta „taktikai atomfegyvernek”, ugyanis a ritka fillérek összeálltak, és azóta is évi 200-250 milliárd forintot termelnek a büdzsének.
Az új adó beépült a kormányzati gondolkodásba, nem akarják elengedni, bár a terhek némi átrendezésére – főleg a bankok felé - voltak próbálkozások. Abban viszont tévedett a ma már jegybankelnökként tevékenykedő gazdasági vátesz, hogy a lakosság és a vállalkozások ezt szó nélkül hagyják. Azóta oly mértékben nőtt a készpénzhasználat, amihez hasonlót még nem látott az ország. Már ott tartunk, hogy a tranzakciós illeték bevételének duplája a bankók kezeléséből, előállításából, őrzéséből, otthontartásából származó nemzetgazdasági kár.
A bankok most a sarkukra álltak. Az "üléspont határozza meg az álláspontot" elv is érvényesülni látszik, mert a jegybank támogatásával ezt az értelmetlen adót megszüntetni javasolják. Első fordulóban a lakosság körében, de a teljes kivezetése sem ördögtől való gondolat. Ha ezt nem teljesíti a kormány, akkor nem lesz csomagárazás, azaz egy számladíjért korlátlan ingyenes utalás, ami igazán értelmet adna az egész pénzügyi reformnak.
A kormány térfelén pattog a labda, arrébb gördít-e egy akadályt, hogy olcsóbbá váljon a bankolás. Túl sok illúziónk nincs afelől, hogy az Orbán-kabinet feladná elveit, és mérsékelné a széles körre kivetett adókat, melyek bevételeit tetszése szerinti körben oszthatja újra. Láttuk ezt az autópályadíjaknál, de tetten érhető az áfa vagy a személyi jövedelemadó célzatos formálásánál is. Olybá tűnik, ez a kormány nem annyira az ország polgárait, mint inkább a pénzüket szereti.