A kocsik közötti átjárók ajtajai – ezt válaszolta kínjában a BKV egyik vezetőségi tagja a cég legutóbbi igazgatótanácsi ülésén, amikor arról kérdezték, hogy végül is mi maradt meg a hármas metró vonalán korábban közlekedő, Oroszországba felújításra kiszállított metrókocsikból. Vagyis lényegében beismerte azt, amit a kormány és Tarlós István korábbi főpolgármester éveken át tagadott: a szerelvények zömében nem felújítottak, hanem újak.
A beismerés valójában véletlen elszólásként hangzott el az Igazgató Tanács (IT) rendkívüli ülésén, amelyet eredetileg a Demokratikus Koalíció (DK) két delegáltjának kezdeményezésére a metrókocsik extrém rozsdásodása miatt hívták össze. A BKV vezetésének képviselői azt próbálták bizonygatni a testület tagjainak, hogy nincs ok az aggodalomra, csupán a prototípusként leszállított első három szerelvény rozsdásodik.
Az új városvezetés által kinevezett, a korábbiaknál sokkal kevésbé kezes IT-tagok kétkedését végül azzal hárították: a BKV metrókocsi felújítási tenderét 2015-ben megnyerő orosz Metrowagonmash az első három kiszállított szerelvény szétszedése után arra jutott: azok annyira szétrohadtak, hogy nem érdemes a javítással bíbelődni és inkább új kocsiszekrényeket gyártanak, az IT megnyugodhat, azok nem fognak rozsdásodni. Az egyik tanácstag kérdésére, miszerint, ha a kocsiszekrény, a hajtás, a fékrendszer, a forgóváz, az „elektromos csatlás”, vagyis gyakorlatilag minden lényeges elem új, akkor mi van ezekben a kocsikban a régiekből? Mitől felújítottak és nem újak? A kérdés jelentősége jogi, pénzügyi és talán büntetőügyi szempontból is nagy: ha a tendert új szerelvényekre írták volna ki, nem pedig felújításra, akkor a Metrowagonmash európai piacon korszerűtlennek számító járművei labdába sem rúghattak volna.
Amikor mindezek után a rendkívüli igazgatósági ülésen az IT-tagok azt kérdezték, hogy akkor mégis mi felújított a szerelvényeken, ha mindent újra cseréltek, a BKV menedzsmentje először azt válaszolta: a járműveken található AVR vontirányítási rendszer régi. Ez igaz, csakhogy a vonatirányítás rendszer fedélzeti egységeit a Népszava információi szerint ki se vitték, Budapesten szerelték le a kiszállítás előtt, majd fel a visszaérkezés után a kocsikra. Második nekifutásra a BKV illetékesei a kocsik közötti átjárók ajtaját említették régi elemként. Erre az egyik IT-tag felhívta a figyelmet, hogy a régi ajtók kulccsal nyíltak, az újak pedig távirányítással.
Mindezzel a BKV menedzsmentje gyakorlatilag elismerte azt, amit a metrókocsik visszaérkezése után az azóta bezáratott Népszabadság már 2016-ban megírt: a Metrowagonmash nem a kiküldött szerelvényeket újította fel, hanem zömében újakat szállított. A BKV mostani közlése értelmében a Budapesten futó 37 orosz metrószerelvény 222 kocsija közül csak az első három – prototípusként visszaszállított – szerelvény 18 kocsija számít felújítottnak, a többi új jármű.
A BKV a Népszava kérdésére, miszerint a visszahozott szerelvényeknek pontosan hány százalékát tették ki az újonnan beépített, illetve kicserélt alkatrészek, a főváros közlekedési cége azt válaszolta: „A pontos adatokat a felújítást végző vállalkozó ismeri, az ő hatásköre volt az, hogy mely elemeket cseréli ki újra, ez akár metrókocsinként is eltérő lehet.”
A kérdéshez fontos adalék lehet a metrókocsik azonosítását szolgáló pályaszám és az alvázszám. Az orosz Metrowagonmash által Budapestre szállított kocsikon nem voltak kocsiszekrénybe beütött pályaszámok. A számokat csak a járművek oldalára ragasztott matricákon tüntették fel. A másik szám az alvázon található. A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) kikötötte, hogy a vasúti jármű alvázszámát az alváz legalább két átellenes helyén, jól azonosíthatóan és olyan módon kell elhelyezni, hogy az roncsolásmentes eljárással ne legyen eltávolítható. Csakhogy az M3-as vonalon futó kocsikon a forgóváz és a kocsiszekrény mellett a jelentős korrodálódás és elhasználódás miatt zömében az alvázat is kicserélték.
Tarlós István, Budapest előző főpolgármestere hivatalosan semmit nem kívánt erről mondani a Népszavának, mondván ez a BKV és a hatóságok feladata volt, utóbbiak ugyan nem azt figyelték, hogy régiek vagy újak a kocsik, de folyamatos gyártásközi ellenőrzést végeztek. A városvezetésnek nem volt dolga a metrókocsik átvétele, ő maga a tenderrel sem foglalkozott, meg kell nézni a kormányhatározatot, a közgyűlési döntéseket, a BKV-tendert és az átvételi és az üzembe helyezési jegyzőkönyveket.
Vágó István, a BKV Vasúti Járműjavító Kft. felügyelőbizottságának egyik újonnan megválasztott DK-s tagja a rozsdás metrókocsiknál tett látogatása után Facebook-posztban vetette fel: ha bebizonyosodik, hogy ezek új kocsik, akkor ez súlyos bűncselekmények gyanúját vetheti fel: hivatali hatalommal és közpénzzel való visszaélés, a tenderkiírási szabályok megsértése, uniós előírások kijátszása, vám- és áfacsalás.
A Népszava a fentiek nyomán arra is rákérdezett a BKV-nál, hogy pontosan mennyi vámot és általános forgalmi adót fizetett a főváros vagy cége, a BKV a Metrowagonmash által felújított orosz szerelvények után.
A BKV első körben azt válaszolta, hogy a BKV Zrt. nem fizetett áfát és vámot a felújított orosz szerelvények után, mivel az orosz gyártóval kötött vállalkozási szerződés szerint ez a kötelezettség a Metrowagonmash-t terhelte. A vámkezelés lebonyolítására és az áfa kezelésére az orosz cég közvetett vámjogi képviselőt vett igénybe. Népszava pontosító kérdésére, miszerint a BKV 2017-es évről szóló pénzügyi beszámolójában akkor miért írták azt az 1,995 milliárd forint közvetített szolgáltatási érték mellé magyarázatként, hogy az összeg növekedésének oka „az M3-a járműfelújítások közvetített szolgáltatási többlete”, amely a metró szerelvények vám, eljárási és egyéb hatósági díjait tartalmazzák? Másrészt a szerződés megjelölt pontja csupán a hatósági költségekről szól, szó sincs benne vámról és adóról? A BKV újabb válaszában elárulta, hogy a közvetett vámjogi képviseletét valóban a BKV látta el, a költségeket viszont megfizettették az oroszokkal. Az Alstom szerelvények vásárlásakor egyébként ezek a kérdések fel sem merültek, hiszen az ügylet Európai Uniós beszerzésnek minősült, így se adót, se vámot nem kellett fizetni.
Mi szükség volt a trükkre?
Ha a főváros és a kormány nem trükközik a tenderrel, akkor nem lehetett volna nyélbe ütni az orosz üzletet. Ha a közbeszerzést új szerelvényekre írják ki, akkor a Metrowagonmash európai piacon korszerűtlennek számító járművei labdába sem rúghattak volna. A városvezetés az Alstom-fiaskó okán egyébként is félt egy teljesen nyílt uniós tendertől. Azt remélték, hogy a szűkebb, felújítási tenderre csak oroszok jelentkeznek. Alaposan meglepődtek a vártnál nagyobb érdeklődésen, azon meg még inkább, hogy az észtek még ajánlatot is tettek. Őket végül kizárták.
De miért baj az, hogy új? – kérdezett vissza a botrány 2016-os kirobbanásakor értetlenkedve, az egyébként műszaki végzettségű akkori főpolgármester, Tarlós István, aki szerint a Nemzeti Közlekedési Hatóság tiszte vizsgálni a járműveket. Csakhogy az engedélyezés során a hatályos szabványoknak és előírásoknak való megfelelőséget vizsgálják, ezeknek pedig akár a felújított és az új kocsik is eleget tehetnek.
A közbeszerzési törvény értelmében a győztes ajánlatban szereplő műszaki paramétereknek megfelelően kellene szállítani. Ugyanakkor a polgári törvénykönyv ismeri a „mással való teljesítés” fogalmát, amely nem minősül jogellenes szerződésmódosításnak, ha azt mindkét fél elfogadja. A BKV pedig láthatóan nem élt kifogással a régiek újra cserélése matt. Ilyenformán legfeljebb a 2014-es metrókocsitenderen a Metrowagonmash mellett ajánlatot tevő észt Skinest Rail perelhetne.
Az előző városvezetés legfőbb érve az orosz üzlet mellett az volt, hogy az új metrókocsik sokkal többe kerülnének. Csakhogy eredetileg a főváros is ezt tervezte, de a kormány határozatban tiltotta ezt meg Tarlóséknak. Ezután kezdtek lázasan érveket keresni a felújítás mellett. A BKV 2015-ös összehasonlító táblázata szerint az új kocsik beszerzése 30 milliárddal került volna többe. Ebben a felújítás 62,5 milliárddal szerepelt, de ez végül 69 milliárd lett. Másrészt a különbség tetemes részét az új automata vonatirányítási rendszer (AVR) beszerzésére szánt 15 milliárd tette ki. Ráadásul a francia Alstom 65 milliárdért szállított 170 kocsit, ami 222 kocsira vetítve akkor 85 milliárdra jött volna ki. Csakhogy egy valódi tenderre több, ennél akár kedvezőbb ajánlat is érkezhetett volna. Másrészt az új járművek eleve korszerűbb technikával és klímával felszereltek lettek volna – erre most külön költenie kell a BKV-nak –, a karbantartási igényük pedig a BKV által is elismert módon jóval kevesebb lett volna. Ráadásul saját forrás híján Budapestnek 60 milliárd forint hitelt kellett felvennie a felújításra, amelynek kamata 15 milliárd forintra rúg. Mindent összeadva lassan az új kocsik áránál vagyunk.
