Ha voltak is sztereotípiák a magyar labdajátékokat illetően – miszerint két csapat van a pályán, de mindig a magyarok veszítenek –, hát ezeket most (reméljük) egyszer és mindenkorra felülírta a férfi kézilabda-válogatott.
Gulyás István szövetségi kapitány együttese sorban haladva így jutott egyről a kettőre: az oroszok ellen a félidőben 14-13 volt ide, a vége 26-25 a magyaroknak. Az olimpiai bajnok dánok ellen harminc perc után 11-13 volt oda, a vége viszont már 24-24 lett. Aztán Izland ellen 9-12-re bukásra állt a magyar projekt, mígnem bámulatos második félidő után, amelyet 15-6-ra (!!!) nyert a csapat, 24-18-cal zártak a felek.
Ennek nyomán minden várakozást felülmúló módon csoportgyőztesként nyomulhatott a középdöntőbe a csapat. Itt először az Európa-bajnokság egyik legnagyobb esélyese, Norvégia következett, ám ezen a meccsen nem volt partiban a Bánhidi Bence vezette válogatott. Az első tíz percben elúszott a hajó, félidőben már 20-12-vel mentek pihenni a csapatok, és borzalmas vereség sejlett fel. Ha ilyen ütemben lövi a gyors lábú norvég hadtest a gólokat, akkor simán eléri a 40-et, ami nagyon csúnyán nézett volna ki. Csakhogy a második félidőt már itt is megnyerte a csapat 17-16-ra, ami legalább arra jó volt, az összeomlást elkerülje, és bebizonyítsa: nincs vert helyzet, képes felállni akár egy csúnyán elbukott félidő után is.
Tulajdonképpen már ez a sorozat is megmutatta azt az erőt, ami azért a magyar válogatottakat ritkán jellemezte mostanában: hogy ez a gárda nem adja fel, mert nem tudja elfogadni a vesztes szerepet. És akkor jött a szlovénok elleni vasárnap esti parti, ami a „szokásos” forgatókönyv szerint alakult: a hitchcocki dramaturgiát előszeretettel alkalmazó válogatott az első félidőben szintúgy bukásra állt, Szlovénia 16-13-as előny birtokában nyugodtan mehetett pihenni. De ezután a Bánhidi–Ligetvári duóból előjött a „vadállat”: hibátlan teljesítményük és kiugró lövőszázalékuk folytán a második félórát 16-12-re nyerte a csapat, a meccset pedig 29-28-ra! Előbbi hatból hatos mutatóval százszázalékos hatékonysággal bombázta szét a szlovén kaput, míg Bánhidi tíz lövésből kilenc gólt ért el, ami pont kilencven százalékos mutató! Ezen a meccsen amúgy a csereként pályára küldött Rosta is elérte a száz százalékot, mivel a neki jutott tíz pernyi játék alatt tulajdonképpen kétszer ért labdába és ezekből két gólt szerzett.
A válogatott ereje pont ebben rejlik: a kezdő rotálásával nem az a cél, hogy a beugrók minél kevesebb gólt kapjanak addig, amíg az első sor pihen, hanem ellenkezőleg: a második sor is hozzátesz a meccshez.
Ez egyértelműen a kispad érdeme, a válogatott menedzsmentje pedig a sportágban egészen új felállást honosított meg. Az NFL-ben teljesen megszokott, hogy a különböző játékelemeket kifejezetten erre szakosodott stáb sulykolja a fejekbe. Lehet, a magyar válogatottnál a szükség hozta így, de lehet, eredendően is forradalmasítani kívánták az eddig berögzült szokásokat. Nagy László a világ egyik legjobb védekezőjátékosaként elsősorban a hátsó alakzatért felel, míg a támadószekciót Chema Rodriguez koordinálja. Az egész rendszer fölött pedig a szövetségi kapitány, Gulyás István áll, aki szintetizát, összefog és nyugalomra int. A feladatkörök élesen elválnak egymástól, mégis nagyon szépen egymásra épülnek.
Ritka a magyar sportban, amikor egy csapatban ennyire összeáll az a megmagyarázhatatlan erő, ami mindenkiből a legjobbat hozza ki. Márpedig itt szemmel láthatóan ez történt. Egy lesajnált, fiatal és főként tartalékjátékosokra épülő csapat minden gátlását levetkőzve főszerepet kér magának. Jó nézni őket, hiszen pont ezt az együvé tartozási élményt várja mindenki a csapatsportágaktól.
És a történetnek még messze nincs vége: kedden jön Svédország, amely ellen az elmúlt kilenc évben egyszer, a 2009-es világbajnokságon élt meg sikerélményt (31-30) magyar kézilabdázó, de a statisztikát ez a csapat réges-régen felrúgta. Szerdán a középdöntő zárásaként Portugália következik. Nem kiabálunk el semmit: csak meccsről meccsre nézünk, a cél továbbra is az olimpiai selejtező elérése. (Ki emlékszik már arra, hogy az Eb rajtja előtt még a sportág szereplői is szinte biztosra vették a kiesést a csoportkör után?)
Vagy a legjobb négyben az elődöntő.
Vagy…
