Az iScience tudományos lap friss számában svéd tudósok arról írnak, hogy a kutyák többsége számára természetes labdadobó és visszahozó játékhoz szükséges képesség a farkasokban is létezik. A kutatók különböző almokból származó 13 farkaskölyköt vizsgáltak egy viselkedéskutatásra kialakított tesztsorozattal - írta a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.
A kísérletben résztvevő állatok közöl három nyolchetes kölyök ösztönös érdeklődést mutatott az eldobott labda iránt és bátorításra visszahozta annak a számára idegen embernek, aki kérte. A felfedezés meglepte a tudósokat, mivel korábban feltételezték, hogy az ember adta jelek megfejtéséhez szükséges kognitív képességek - amelyek az apportírozáshoz, vagyis az eldobott tárgy visszahozásához kellenek -, csak a kutya háziasítása után, legalább 15 ezer éve alakultak ki.
Azonnal megértettem, hogy ha az ember irányította játékhoz szükséges viselkedés egy fajtája már a farkasoknál is létezett, akkor ez lehetett a háziasításhoz szükséges szelekció egyik szempontja" - mondta Christina Hansen Wheat, a Stockholmi Egyetem tudósa. Kutatócsoportja azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a viselkedést a háziasítás. A tanulmányozásához kutya- és farkaskölyköket neveltek 10 napos kortól kezdve, majd változatos viselkedési teszteket végeztek velük.
Az egyik tesztben egy ember, akik a kölykök nem ismernek, átdob egy teniszlabdát a termen. A kis állatok előtte még nem láttak ilyet. Ezután az ember arra ösztönzi őket, hogy hozzák vissza neki a labdát. Valójában nem várták, hogy a farkaskölykök szót fogadjanak és apportírozzanak. Az első két alom farkaskölyök nem is mutatott nagy érdeklődést. A harmadik alom néhány kisfarkasa nemcsak hogy elfutott a labdáért, de reagált is azokra a jelekre, amelyeket egy ismeretlen embertől kapott, és visszaszaladt hozzá a labdával.
Hansen Wheat szerint a kutyák és farkasok közötti hasonlóságok arról informálnak, honnan származnak azok a viselkedések, amelyeket a kutyáknál tapasztalnak. "A kutya háziasításának korai szakaszában lehetett szelekciós előny az a viselkedés, amelyet az apportírozó farkaskölyköktől láttunk" - mondta a kutató. A csoport egyező körülmények között nevelt fel kutya- és farkaskölyköket, hároméves munkájuk adataival folytatják a munkát, hogy még többet tudjanak meg a két faj viselkedésének különbségeiről és hasonlóságairól.