Manapság az iráni az egyik legdepresszívebb nemzet. Egy tavaly októberi kimutatás szerint 2018-ban százezren vetettek véget önkezükkel életüknek. 2014-2018 között százezer főre lebontva 94-ről 125-re emelkedett az öngyilkosok száma. A nyugati országoknál ez 11,5 fő. Különösen drámai: a legszörnyűbb döntést választók 75 százaléka 15 és 34 év közötti.
Hiába gondolkodik a hatalom az emberek helyett, s mondja meg nekik, az egyes kérdésekről hogyan kell vélekedniük, a túlnyomórészt fiatalokból álló helyi társadalomnak már nagyon elege van az „atyáskodó” államból. Ők modern életet akarnak, de az ajatollahok csak saját hatalmuk megőrzésén fáradoznak. Az 1979-es Iszlám Forradalom óta rendre bebizonyosodott, minden eszközt képesek bevetni ezért a Baszidzs nevű félkatonai szervezet révén.
Hogy terrorral nem lehet huzamosabb ideig megfékezni az indulatokat, azt Ali Hamenei vallási vezető is újra és újra megtapasztalhatja. Az elcsalt 2009-es elnökválasztás óta hat jelentősebb tüntetéshullám rázta meg az országot. A hatalom mindegyiket leverte, a halálos áldozatok száma sosem érdekelte a síita papságot.
Most azonban valami végleg eltört. Ezúttal nem egy iráni menekült a reménytelenség elől az örökkévalóságba, hanem a rezsim írta alá saját halálos ítéletét. Olyan baklövést követett el, amilyet azok a rendszerek tudnak, amelyek már csak a terrornak, az agymosásnak, az elnyomásnak köszönhetik, hogy még hatalmon lehetnek.
Kasszem Szolejmani amerikai drón általi megölése a teheráni vezetés számára óriási esélyt teremtett arra, hogy ismét egységesítse a mindennapi megélhetési nehézségek miatt széthúzó társadalmat. Az most másodlagos, hogy a Forradalmi Gárda külföldi műveletekért felelős parancsnoka nem szent volt, hanem stratéga, aki külföldre exportálta az iráni terrort. Ám a televíziók képsorait nézve kizártnak tartjuk, hogy azok a milliók, akik kivonultak búcsúztatására, csak félelemből gyászoltak.
Az ultrakonzervatív vallási vezető, Ali Hamenei épp ebből a gyászból kísérelt meg politikai tőkét kovácsolni. Úgy látszott, ez sikerül is, a „hős” megölése miatti Amerika-ellenes düh annyira felkorbácsolta az indulatokat, hogy a február 21-i parlamenti választást simán nyerik a konzervatívok.
Irán ellencsapást hajtott végre az amerikaiak iraki bázisa ellen, de kínosan ügyelt rá, hogy egyetlen amerikai katona se haljon meg. Ám az iráni légvédelem ellentámadástól tartott, készültségben volt, majd éppen egy ukrán utasszállítót lőtt le, amelyen az ország több tucatnyi állampolgára is utazott. Az incidenst el akarták titkolni, ám a nyugati titkosszolgálatok bizonyítani tudták a ballépést. A rezsim tehát nem csak saját állampolgáraira lőtt, le is akarta tagadni ezt.
Olyan bizalmi válság alakult ki a rezsimmel szemben és akkora már a szakadék az emberek nagy része és a vezetés között, hogy ilyen tekintélyvesztést nem lehet helyrehozni. Senki sem hisz ezek után Hameneinek és csapatának. A pénteki imát ugyan az ország első számú irányítója vezeti majd, ilyet csak válsághelyzetekben szokott, ám ezzel nem oldja meg a problémát. A válság forrása ugyanis ő maga.