Természetesen a béke sokkal szimpatikusabb, de vannak esetek, amikor a háborút kell választani. Tudjuk, 1938-ban Chamberlain azt hitte, hogy békét kötött Hitlerrel. Megláthatta a világ, mekkorát tévedett a brit miniszterelnök. Budapest új, kormány-ellenzéki szavazatokkal megválasztott főpolgármestere Chamberlain példáját követi. Azt hiszi, Orbán Viktor kevésbé veszélyes demagóg, mint a Führer volt, együtt lehet működni vele.
Azonban Karácsony Gergely és mindenki más is biztos lehet, hogy vele megegyezni képtelenség. Pontosabban formailag talán igen, ami viszont a chamberlain-i útra vezet. Ő maga mondta magáról: mindegy, mit ígér, az a lényeg, amit csinál. És neki céljai vannak, amelyek sajnos kivétel nélkül önzőek és alantasak. A szellemi polgárháború régóta folyik. Orbán a „nemzeti együttműködés” hazugságával a pajzsán könnyedén teríti le hazai – hozzá képest patyolat tiszta –, békés ellenzékét. Ilyen a média demokrácia.
A rokonszenves, szelíd városvezetőnek át kell értékelnie politikai helyzetét. Ő minden budapesti képviseletét tartja hivatásának, ami igazán szép dolog. Csakhogy vélt híveinek jelentős része inkább tart a NER-rel, mint vele. Például akik Tarlóst akarták. Hogy még cifrább legyen a helyzet, hadseregének vezérkarába is benyomtak furcsa múltú hölgyeket és urakat az őt támogató, levitézlett pártok. És a kerületekben győzedelmes ellenzéki polgármesterek között is akadnak, akik már ki is egyeztek a NER-rel. Hát igen, ez is együttműködés, ez is egyfajta béke. Csakhogy ebből sohasem lesz szabad város, és szabad ország se.
Karácsony Gergelynek rendeznie kell a sorokat, és csatamezőt kell választania: erre a budapesti népszavazást javaslom. Két kérdés vár megválaszolásra. Az első az, hogy a budapestiek elfogadják-e, hogy városuk bevételeinek 95 százalékát a kormány használja? A helyes válasz: nem. A második kérdés úgy szól, hogy jónak és/vagy szükségesnek tartják-e a budapestiek, hogy a történelmi városmagot kisajátítsák a kormányhivatalok? Nem tarthatják jónak, és a kommunikációs technika illetve a közlekedés mai viszonyai között szükségesnek sem.
Aztán jöhetnek a tárgyalások, a kompromisszumok és a béke.
A szerző orvos