A Belügyminisztériumot (BM) „súlyos, helyreállíthatatlan károsodás érné”, ha a Kúria nem függesztené fel a jogerős ítélettel előírt lakcímnyilvántartási adatkiadást. Ráadásul tekintettel kell lenni „az aránytalanul nagy munkaerő ráfordításra is, amellyel a kötelezettség teljesítése járna” – a többi között ilyen és ehhez hasonló indokokkal kért (mint kiderült: sikerrel) felülvizsgálatot a Kúriánál a BM. A tárcának a tavalyi jogerős ítélet szerint ki kellene adnia a 2018-as, a parlamenti választás előtti lakcímnyilvántartási adatokat. Ez megmutatná, hogy valóban voltak-e tömeges bejelentkezések fiktív lakcímekre a voksolást megelőzően, azaz működött-e a voksturizmus, ahogyan azt többen feltételezik.
A kérdés tisztázása azért fontos, mert a 2018-as országgyűlési választás előtt sorra jelentek meg a sajtóban hírek arról, hogy például a magyar-ukrán határ itteni oldalán sok külhoni létesített lakcímet egy-egy ingatlanban csak azért, hogy egyéni jelöltre is szavazhassanak, ne csak a pártok listáira. (A többségében a kormánypártiakat támogató külhoniak levélben voksolhatnak ugyan, de csak egy szavazatuk van, az egyéni jelöltek küzdelmébe így nem szólhatnak bele – hacsak nem létesítenek magyarországi lakcímet). De voltak olyan fővárosi kerületek is, ahol a sajtóbeszámolók szerint tetten érhető volt a tömeges bejelentkezés, ami a választási eredményt – közvetve tehát a Fidesz kétharmados többségét – is befolyásolhatta.
A részletes lakcímnyilvántartási, bejelentkezési adatok nélkül viszont legfeljebb találgatni lehet arról, mennyire volt tömeges a jelenség és országos szervezettség állt-e a voksturizmus mögött. Bő két éve éppen ezért fordult a BM-hez a Társaság a Szabadságjogokért és a Political Capital, és hiába nyert pert az ügyben azóta jogerősen is a TASZ volt munkatársa, az adatkiadás elmaradt, most pedig a Kúria döntött arról, hogy amíg a felülvizsgálati kérelemben nem döntenek, addig az adatokat sem kell közzétenni. A BM tehát további időt nyert, ami azért is érdekes, mert most, 2020 elején lassan a választási „félidőnél” járunk, rövidesen tehát újra előbukkan a probléma, legkésőbb a 2022-es parlamenti választás kampányában.
A BM Kúriához fordulásában, illetve annak időzítésében figyelemre méltó érdekességek vannak. A tárca már október végén megkapta az adatkiadást előíró jogerős ítéletet, de annak a jogszabályban előírt 15 napon belül nem tett eleget, azaz elvben törvénysértésbe csúszott. A felülvizsgálati kérelmet viszont – mint most kiderült – november 14-re dátumozták, úgy, hogy éppen beleférjenek az említett 15 napos határidőbe. A Kúria ugyanakkor csak múlt hét kedden döntött a halasztásról. Kérdés, hogy ezzel a trükkel a jogszabályok betartásáért és betartatásáért is felelős minisztérium a köztes időben elkerülte-e a törvénysértő állapotot.
A felülvizsgálati kérelmében egyébként a minisztérium több érvet is előhúzott arra, hogy a jogerős ítélet ellenére szerintük miért nem kell teljesíteni az adatkiadást. Például arra hivatkoztak, hogy nem az információszabadságról szóló törvény, hanem a lakcímnyilvántartási jogszabály alapján kellene eljárni, továbbá az adatkiadás után a felülvizsgálat már okafogyottá válna, hiszen „az eredeti állapot sem lenne helyreállítható, mert a felperesnél már ott lennének az általa igényelt adatok”. Az említett súlyos károsodásra is itt hivatkoztak. Továbbá vázolták, hogy a kért információk „nem egy matematikai művelettel nyerhetők ki, hanem többkörös, több szempont alapján végzett, aránytalanul nagy munkaterhet igénylő adatválogatással”.
