A nyelvi értemben vett csúsztatást egyesek a hazugság szinonimájaként használják. Mások az enyhébb elferdítéseket értik alatta. Ennek finomított, de nem kevésbé ártalmas változata, midőn a vitapartnerek összefüggéseikből ragadnak ki egy-egy részletet, hogy ebből vonjanak le a saját szájízüknek megfelelő, általánosított következtetéseket. (Ez eredhet a másik fél megértésének hiányából vagy tudatos félreértésből is.)
A magyar miniszterelnök több évtizedes, nyilvános kommunikációs gyakorlata során – az érzelmi hatás fokozása érdekében – ennek minden elemét folyamatosan vegyíti, sőt előszeretettel épít a hallgatóság, illetve a széles közvélemény felszínes felkészültségére is. Orbán Viktor előszeretettel használja a manipulációnak ezeket az eszközeit, ha gazdaságpolitikai kérdéseket hoz szóba. Mivel kemény kérdéseket legfeljebb az évente egyszer megrendezett nemzetközi sajtótájékoztatóján kap, ott sem eleget, így stábjának van ideje szakmai köntösbe öltöztetni a hamis érveket és állításokat. (Az ellenzéki országgyűlési képviselők interpellációit a kormányfő politikai vagdalkozással, személyeskedéssel intézi el, és egy alacsony színvonalú párviadal szintjére süllyeszti le.)
Csoda, hogy az egykori karmelita kolostor mennyezete nem szakadt le, amikor Orbán Viktor – egy újságírói kérdéshez kapcsolódóan – annak okát magyarázta: miért nem adta be kormány az Elios számláit az Európai Bizottságnak, hanem ehelyett a magyar költségvetés finanszírozta a botrányosan kivitelezett közvilágítási tendert. Az orbáni indok: „Az Európai Unió a folyamatos küzdelem világa, és érdekünk, hogy ne keveredjünk olyan vitába, amely csökkenti a pénzügyi lehetőségeinket.” A miniszterelnöki válasz lényege tehát: micsoda dolog, hogy Brüsszel leleplezte, hogy a vejem egykori cége korrupcióval vádolható. Küzdjenek csak magukban. Ilyen pénz nem is kell, majd az adófizetők kifizetik helyettük. Oszt jó napot!
Az orbáni interpretáció szerint hazánknak ugyanakkor 2010 óta egy sikeres, illiberális alapokon nyugvó magyar modellt alkalmazó kormánya van. Állítása szerint gazdaságunk Európában a legversenyképesebb. Ehhez képest a nem éppen liberális tagokból álló Költségvetési Tanács újabb versenyképességet javító intézkedéseket sürget, így fogalmaztak a napokban: „A növekedés extenzív tartalékai kimerültek.” A liberalizmussal ugyancsak nem vádolható Urbán László, a kormánypárt egykori gazdasági fő stratégája szerint pedig: „Az uniós támogatások erőteljes ütemű hazai lehívása és elköltése egyrészt a klientúra építését, másrészt a versenyképességi deficit elfedését szolgálja. Ha megnézzük a nemzetközi versenyképességünk alakulását is legjobban kifejező makrogazdasági mutatószámot, a nemzetgazdaság átlagos, egy munkaórára vetített termelékenységi rátájának alakulását, akkor abból rögtön látszik a lehangoló valóság; 2010 óta nálunk a legalacsonyabb a termelékenység növekedése a régióbeli uniós tagországokkal összehasonlítva.”
Orbán tájékoztatója a félretájékoztatás iskolapéldája volt. Önös érdekből tette.