Zongora, hegedű, cselló: három legnépszerűbb szólóhangszer. A három zeneakadémiai tanár lemeze, amelyen kamarafelállásban tűnnek fel ezek az instrumentumok, nem csak tanítható színvonalú muzsikálást nyújt, hanem magas az élvezeti értéke is.
Hangfelvételekről szólván ritkán kezdődik azzal beszámoló, milyen „jól szól" ez a lemez. Talán néhol megemlítődik, de inkább a végén, ha tényleg dicséretre méltó a technikai háttéremberek munkája, már ha ez feltűnik egyáltalán a recenzensnek.
Jelen esetben az Auer Trio Haydnt, Beethovent, Mendelssohnt játszik, vagyis zongora, hegedű és cselló hármasát várjuk, amit meg is kapunk, de rögtön meg is lepődünk. Ugyanis a hangszerek olyan szépen hangzó, egymással egyenrangú összhangba olvadó, a nekik megfelelő hangzó térben telten megszólaló együttesét kapjuk, ami nem mindennapian kitűnő felvételtechnikai hátteret sejtet. És ez végig így marad. Ami azért nem mindegy, mert ez kényes műfaj. Három különböző korszakból való művet hallunk, ami három különböző zenei felfogást, mondhatni fejlődési fokot képvisel. Mindegyikben lényeges azonban, hogy a különböző zenei szövetek a megfelelő hangzásegyensúly révén a maguk viszonylagos egyszerűségében - mint Haydnnál, de a maguk bonyolultságában is – mint Beethovennél, Mendelssohnnál – szólaljanak meg. Vagyis a hangszerek ne nyomják el egymást, ne azt érezzük, a zongorát a hegedű vagy a cselló csak kíséri, vagy hegedűszonátát hallunk zongora, cselló kísérettel. Ahol kell, a megfelelő hangszer kerül előtérbe, és ez már nem a technika műve, az csak minden segítséget megad ahhoz, hogy a három egyenrangú művész megvalósíthassa meg elképzeléseit. A Haydn trióban is, ahol a zongora valóban főszereplő, a Beethoven műben is, ahol három kamarazenészt és a Mendelssohn darabban is, ahol három szólistát hallunk.
Kováts Péter hegedűs, Varga István csellista és Fülei Balázs zongorista – mindhárman a Zeneakadémia tanárai - 2016-ban alakította az Auer Lipótról, a XIX.-XX. század híres hegedűművészéről, pedagógusáról elnevezett trióját. Most megjelent lemezükre egyfajta fejlődéstörténetet is felvázolva - figyeljünk a címre, triography – a műfaj legnépszerűbb darabjai közül válogattak. Ami kockázatos is, hiszen ezek a mindenki által játszott sikerművek. De Haydnt tudják játszani olyan hozzáállással, mintha régizenészek, Beethovent, mintha csak szerény, de odaadó kamaraművészek, Mendelssohnt mintha szólisták volnának. Mindenhol figyelve arra, hogy a megfelelő helyeken melyikük kerüljön előtérbe, azaz melyikük szólama éppen milyen szerepet játszik a folyamatban. Ha kell, mindhárman odateszik magukat. Végeredményben munkájuk során a három egy tőről fakadó, de különböző műben valóban megmutatkozik, hogy a legnagyobbak mire voltak képesek ebben a műfajban is, és hogy értő kezekben ezek semmivel sem alávalóbb művek a sokkal híresebb szóló vagy zenekari daraboknál.
Infó:
triography
Haydn C-dúr trió
Beethoven D-dúr trió
D-moll trió
Auer Trio
Kováts Péter hegedű
Varga István cselló
Fülei Balázs zongora
Buczkó Gábor hangmérnök
Aczél Péter zenei rendező
BMM 2019
