„Vasarely meghódította Budapestet. A kiállítás hétköznap is zsúfolt, a vendégkönyv hódoló sorokkal teli, a termekben izgatott művészek és tíz éve kiállításra nem járók vitatkoznak a »planetáris folklórról« és a teremőröket mindenki katalógusért ostromolja (nem lehet kapni). A szakmai és a közönségsiker teljes.” A lapunkban is rendszeresen publikáló művészettörténész, Rózsa Gyula ekképp kezdte meg beszámolóját a Népszabadságban Victor Vasarely első magyarországi kiállításáról. A magyar származású, de már Franciaországban élő sikeres op-art művésznek 1969. október 18-án nyílt kiállítása a Műcsarnokban, s bár csak 23 napig volt látható, a kor abszolút rekordjaként mintegy százezer látogatót vonzott. A magyar absztrakt művészet jeles képviselői pedig abban reménykedtek, Vasarely megtöri a jeget, és a 3T-korszak kevésbé szerencsés – a tiltott és a tűrt – kategóriáiból végre kikerülhetnek. Csalatkozniuk kellett: legitimációs célokból ekkor még fontosabb volt a magyar származású, külföldi művészek hírneve az aczéli kirakat kultúrpolitikának, mint az, amit az alkotók képviseltek, amire törekedtek.
Korabeli fotókkal, filmekkel, számos újságcikkel e kiállítást eleveníti fel a Vasarely Múzeum kamarakiállítása, a Vasarely – Hommage á 1969. (Pop up az op artról.) Balla Demeter fotóin Vasarely mint körülrajongott sztár látszódik, mintha csak egy francia új hullámos film színésze volna – sportkocsi, visszafogott elegancia. A kritikusok is nagyon képben voltak – derül ki a dokumentumokból. Első olvasatra bármilyen meghökkentő is, Perneczky Géza joggal állította párhuzamba Vasarelyt Berninivel az Élet és irodalom hasábjain. Mindketten várost építettek egyszerű halandóknak – az egyik pápával, a másik anélkül. De Vasarely is képben volt: azzal a feltétellel vállalta el a kiállítást, hogy az általa kiválasztott magyar művészeknek tárlatot rendezhessen Párizsban. Ígéretét megszegte a kultúrpolitika – derül ki Keserü Ilona interjújából, amelyet Andreas Fogarasi rögzített filmen.
De tudható: Vasarely ekkor sem adta fel.
Infó:
Vasarely – Hommage á 1969
Vasarely Múzeum, március 1-ig
Kurátorok:
Orosz Márton és Pócs Veronika
