Bajba kerültek a fakereskedők, mert alig tudják eladni a tűzifát. A várt fordulatot a fűtési szezon sem hozta meg. Az erdészeti termékek drágák, ezért jelentősen visszaesett a vásárlási igény. Nehéz évet zár a huszonkét állami erdőgazdaság is, mert mindegyiknél jelentős a felhalmozott árukészlet fából. A mennyisége egy-két helyen eléri a százezer köbmétert – mondta egy névtelenséget kérő bennfentes, aki szerint a feltételezhető veszteség több társaságnál is elérheti a 150-200 millió forintot, ám bíznak abban, hogy az állami segítség most sem marad el.
- Lehetett már erre számítani – állítja egy sokat látott és tapasztalt erdész, aki jól emlékszik arra, hogy körülbelül húsz éve egy köbméter válogatott tűzifa 2400, a fakitermelési díj 1050 forint volt. Azóta azonban sokat változott a tüzelőanyag ára, 2016 és 2018 között köbmétere nettó 15 000 és 18 500 forint között mozgott, aztán lett magasabb is, a termelési díj pedig legfeljebb a 3700 forintot érte el. Tehát amíg az ár majdnem a nyolcszorosára, addig a díj csupán a három és félszeresére nőtt.
Hasonló nehézségekkel az ezredforduló előtti évben küszködött az ágazat – jegyezte meg forrásunk. Akkor a drága fa miatt az életben maradásukért küzdöttek az erdőgazdaságok, mert elkövették azt a nagy hibát, hogy akkor is árat emeltek, amikor sok helyen megteremtették a gázfűtés lehetőségét, és aki tehette, áttért erre, hisz jobban megérte, meg kényelmesebb is volt. Aztán a bajba jutott cégeket megmentették azzal, hogy az erőművek a jelentős mennyiségű felesleget felvásárolták, és így tíz éven át olcsóbban jutottak hozzá a fűtőanyaghoz. Az erdőgazdaságok döntéshozói meg a fogukat szívták, mert amikor a fa ára a gázéval együtt elkezdett emelkedni, az előnytelen szerződésből alig bírtak kiszállni. Rendezett viszonyok csak 2008 után alakultak ki a piacon, és attól kezdve megint érdemes volt fával kereskedni.
- Legalábbis addig, amíg egy köbméter tűzifa nem került többe tizenötezer forintnál, amit nem szabadott volna ennél tovább emelni – magyarázta a szakember. Ezen az áron rengeteget eladtak, a központi akarat azt mégse engedte meg, hogy tizenhétezer forintnál olcsóbb legyen. Az állami erdőgazdaságok azonban ezt is kevésnek tartották. Folyamatosan emelték az árat, egy év alatt háromszor is, ráadásul hatásvizsgálat nélkül. A szárnyaló ár 2019-ben rekordot döntött, elérte a nettó 21 500 forintot. A hazai piac meg szinte bedugult, mert a szegények tüzelőanyaga, a tűzifa drágán senkinek nem kellett.
Ez a folyamat a jelek szerint jó néhány erdőgazdaságot zsákutcába vitt, és úgy tűnik, hogy onnan egyhamar aligha lehet kijutni. Romániából tízezer forintért hozzák be a tűzifát Bács-Kiskun megyébe, egészen Soltig. Az állami erdészetek közül némelyik valószínűleg emiatt kénytelen azzal riogatni a honlapján, hogy gyakran találkozhatunk olcsó fát ajánló hirdetésekkel, és becsapott vásárlókkal.
Az illegális, nehezen ellenőrizhető árusokra okvetlenül érdemes odafigyelni, de a társaságoknak is arra, hogy ne a valóságtól elrugaszkodott árakon kínálják a tűzifát egy olyan időszakban, amikor az igen jelentős a túlkínálat miatt annak nincs piaca. A cseh erdőket klímaváltozás miatt szúkár pusztítja, ezért ott az elkövetkezendő években erőteljesebb lesz a fakitermelés. A 2019-es terv 10 millió köbméter kivágása volt, idén ez még nőhet is, és azzal is számolni kell, hogy ebben a munkában az itthon egyre jobban hiányzó magyar szakemberekre is számítanak. Egyébként több szomszédunknál is hasonló a helyzet, Ausztriában, Horvátországban és Szlovákiában a földön lévő fa mennyisége több millió köbmétert tesz ki.
- Itthon a huszonkét állami erdőgazdaság a kedvezőtlen külső körülmények miatt még nehezebb helyzetbe került – állapította meg vállalati belső körökből származó információk alapján forrásunk. Az elavult és pazarló szervezeti struktúrát már rég fel kellett volna számolni. A központok általában hatalmas vízfejek, ahol magasabb a dolgozók létszáma, mint az erdőben, ráadásul lényegesen több javadalmazásért. Az erdészeti igazgatóktól felfelé egy- és hárommillió forint között mozog a vezetők fizetése, ezenkívül jut pénz prémiumra, jutalomra, céges autók gyakori cseréjére, és olyan emberek foglalkoztatására, akiknek szakmai kérdést kár feltenni. Ellenben az erdész és hivatásos vadász kint a terepen nem ritkán a saját kocsiját használja, a fizetéséből tankol, holott nem keres többet 300 ezer forintnál.
A nehéz erdei munkát végzők joggal panaszkodnak, mert valóban alacsony a jövedelmük, és ezért nem meglepő, hogy egyre nagyobb gond a munkaerőhiány. Az erdészeteknek régóta dolgozó hazai szakvállalkozók is elégedetlenek. Mostanában egynémelyiknek az a nagy-nagy fájdalma, hogy az állami társaságokra alapozva százmilliós hiteleket vettek fel korszerű gépek vásárlására, most meg nincs munkájuk. Azt mondják, hogy helyettük románokat feketén foglakoztató cégek kapnak megbízást, mert így egy hektáron a száznegyven helyett csak nyolcvanezer forint az erdőápolás.
Joggal zúgolódik az egyik nagykereskedő is, aki elmesélte, hogy hosszú időn át évi ötezer köbméter tűzifát vásárolt egy erdőgazdaságtól 40-50 millió forintért, és kiderült, hogy nemcsak kedvezményt nem kapott, hanem ellenkezőleg, minden egyes köbmétert ezer forinttal drágábban adtak neki, mint annak, aki alkalmanként télre kandallónyi mennyiséget vett meg. Másvalaki azon ütközött meg, hogy valamelyik társaság már ott tart, hogy azt is jó néven veszi, ha egy-egy vállalkozó belemegy a jelentéktelennek számító százezer forintos munkadíja esedékes kifizetésének átütemezésébe.
