Közép-Európa országaiban, elsődlegesen azokban, ahol egykor szocializmus volt, újra és újra felmerül a kérdés, mennyire avatkozhat be a politikába a katolikus egyház. Összességében elmondható, hogy az egyes országokban a politikai kérdésekben az egyházi vezetés mára valamivel visszafogottabb, mint két évtizeddel ezelőtt volt - talán azért is, mert a papságot is megosztják a politikai kérdések. Mégis újra és újra akadnak olyan püspökök akik nyíltan állást foglalnak a jobboldali, kormánypárti jelölt mellett, aminek gyakran igen negatív következményei vannak a társadalomban.
Ezért is keltett feltűnést, hogy vízkereszt ünnepén, január 6-án, az egyik dubrovniki templomban tartott szentmisén, Mate Uzinic dubrovniki püspök üdvözölte Zoran Milanovic volt szociáldemokrata miniszterelnök horvát államfővé való megválasztását. Idézte az új elnöknek azt a kijelentését, amely szerint „mától másként élek, mint eddig”, s erőt kívánt neki ehhez az új úthoz.
Az már önmagában feltűnő, hogy a püspök egyfajta gesztust gyakorolt. Milanovicot kormányfőként nem túlzottan kedvelték a katolikus főpapok, s nem csak őt, pártját, a szociáldemokrata SDP-t sem. Ráadásul, amint a Jutarnji List egy decemberi, még az első elnökválasztási forduló előtt megjelent cikkében rámutatott, azóta, hogy Horvátország kihirdette függetlenségét, a katolikus egyház számára sosem volt kérdés, hogy melyik pártot, jelöltjet támogassa: rendre a jelenlegi kormánypárt, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) mögé állt be.
Most fordult elő első ízben, hogy a papság megosztott volt. Ám nem a voksoláson megbukott, kormánypárti Kolinda Grabar-Kitarovic és Milanovic, hanem a február 19-ig hivatalban lévő elnökasszony és az ultrajobboldali Miroslav Skoro között. A főpapok azonban ódzkodtak attól, hogy nyíltan támogassák Skorót, a Jutarnji szerint azért, mert a HDZ-től számíthat az egyház jelentősebb pénzügyi támogatásra. A horvát katolikus egyház legfontosabb alakja, Josip Bozanic bíboros, zágrábi érsek például tavaly decemberben, a néhai nacionalista elnök, Franjo Tudjman halálának 20. évfordulóján mondott szentmiséjén nem is rejtette véka alá, hogy Grabar-Kitarovicot támogatja. Akkor úgy fogalmazott, Tudjman életét az emberek, a horvát nemzet és a történelmi igazság szabadságának szentelte, és ma is hasonló harcra van szükség. Hasonló tartalmú vezércikket tett közzé a katolikus egyház lapja, a Glas Koncila is. Bozanichoz hasonlóan a HDZ hívének tartják Zeljimir Puljicot, Zadar érsekét, a Horvát Katolikus Püspöki Konferencia elnökét. Ugyanakkor eddig is a püspöki kar legmérsékeltebb személyisége volt a dubrovniki főpap, Uzinic. Hasonlóképpen a centrumhoz sorolják Drazen Kutles porec-pulai püspököt és Ivan Devcic rijekai érseket.
Bár a Slobodna Dalmacija című lap tavaly ősszel azt írta, hogy a katolikus egyház döntheti el a horvát elnökválasztást, ez végül nem így történt, hiszen az a jelölt nyert, akit – feltételezések szerint - egyetlen főpap sem akart az államfői székben látni. Ez is azt jelzi, hogy az egyház befolyása politikai kérdésekben nem feltétlenül érvényesül - még egy olyan tradicionálisan katolikus államban sem, mint amilyen Horvátország. Ezért is veszélyes és emiatt is üthet vissza az, ha egyes egyházi személyiségek egy konkrét jelölt vagy párt mellett foglalnak állást.
Szlovákiában is téma volt a tavalyi elnökválasztás előtt, hogy az egyház milyen mértékben ássa bele magát a politikába. Pozsonyban sem lett jó vége annak, amikor Ján Orosch nagyszombati érsek meglehetősen kritikus szavakkal illetett egyes elnökjelölteket, köztük a később államfővé választott Zuzana Caputovát. Mint akkor fogalmazott, az ördög segítőin keresztül is képes munkálkodni, s Jézus nem volt „szivárványos aktivista". Ezzel arra utalt, hogy Caputová támogatta az azonos neműek kapcsolatának elismerését. Orosch az elnökválasztás előtti szentmisén azt állította, súlyos bűn Caputovára voksolni, jelöltségét pedig közvetve az „ördög indítványához” hasonlította. „Nem szabad elfelejteni, hogy az ördög a legnagyobb politikus, értelmiségi, avagy udvarias ember bőrébe is bújhat” – hangoztatta. „Az ördög ma a pompát és a világra szóló hírnevet kínálja nekünk. Ajánlattal kecsegtet, hogy oly kevés elég mindehhez, csupán térdre kell ereszkedni az ördög előtt. Ezeket egyes elnökjelölteken keresztül kínálja nekünk, akik fűt-fát ígérgetnek” – mondta el prédikációjában Orosch, majd hozzátette, a keresztények képesek olyan jelöltre is szavazni, akinek programja összeegyeztethetetlen Jézus tanításával és a keresztény értékekkel.
Kifejtette továbbá, „egy keresztény nem hagyhatja magát manipulálni, figyelmen kívül hagyva kötelességeit, amelyek az tízparancsolatból, az evangéliumból, a katolikus egyház tanításaiból, és a katolikus lelkiismeretből következnek, és olyan jelöltre szavazni, akik támogatják az abortuszt, a homoszexuálisok házasságát, egyetértenek azzal, hogy ezek párok adoptálhassanak gyereket, támogatják az LMBTQ-t, a könnyűdrogokat, és az eutanáziát”. Könnyen ki lehetett találni, hogy e szavaival is Caputovára gondolt. Keményvonalas intelmei azonban a hívők körében is süket fülekre találtak, Caputová ugyanis a március 30-án megrendezett második elnökválasztási fordulóban 58,4 százalékot szerzett.
