Kászim Szulejmáni a perzsa állam – és talán az egész térség – legbefolyásosabb hadvezére volt, a perzsa államhoz kötődő akcióknál a háttérben mindig ő mozgatta a szálakat. Az irániak 62 éves tábornokra nem csupán sikeres hadvezérként tekintettek rá, hanem Irán növekvő régiós befolyásának jelképeként is. Az őszhajú tábornok tekintélyét mutatja, hogy a hagyományos katonai hierarchián kívül állt és a személyesen a Legfelsőbb Vezetőnek, Áli Hamenei ajatollahnak felelt.
Szulejmáni 1998-ban került a Forradalmi Gárda külföldi műveletekre szakosodott elit egysége, a Kudsz (Jeruzsálem) Erők élére és jelentősen megerősítette annak nemzetközi hálózatát. Harcosok kiképzésével és fegyverek szállításával biztosította, hogy a perzsa állam külföldi „ellenálló mozgalmakon” (félkatonai csoportokon) keresztül is érvényesíthesse érdekeit. Gyakran utazott a helyszínre, hogy személyesen koordinálja a műveleteket – 2006-ban például az Irán által támogatott libanoni Hezbollah és Izrael háborúját is első kézből követte. Mesteri stratéga hírében állt: Szíriában ő mentette meg a polgárháborúban akkor még vesztésre álló Bassár el-Aszád szír elnököt a biztos bukástól, Irakban pedig az ő segítségével szerveződtek meg a síita milíciák, amelyek eleinte az amerikai hadsereg elleni támadásokat hajtottak végre, majd később az Iszlám Állam legyőzésében és az iraki rendszerellenes tiltakozókkal szembeni brutális fellépésben is kulcsszerepet játszottak.
A perzsa állam szürke eminenciásaként a politikában is otthonosan mozgott, és megkerülhetetlen tényezőnek számított egyes országokban. Irakban például – hírügynökségi beszámolók szerint – olyan is előfordult, hogy az ország miniszterelnöke helyett ő vezényelt le egy, a tömegtüntetések miatt összehívott titkos ülést, és adta ki az utasítást a demonstrálók elleni brutális fellépés fokozására. Szueljmáni külföldi akciókat és támadásokat is szervezett, a Közel-Keleten kívül is. Az amerikai hatóságok szerint ő tervelte ki a Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete, Adel al-Dzsubeir elleni, meghiúsított merényletet is. Tevékenysége miatt már régóta az Egyesült Államok és szövetségeseinek célkeresztjében volt, többször is próbáltak végezni vele, mindeddig sikertelenül.
Szulejmáni halála miatt háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el Iránban, az utcákon spontán megmozdulások törtek ki: tízezrek tisztelegnek emléke előtt. A teheráni vezetés kemény megtorlást helyezett kilátásba. Hámenei ajatollah úgy fogalmazott: „elsöprő erejű bosszút” fognak állni azokon, akiknek köze volt a gyilkossághoz.
