Már vagy egy órája ült a Moszkva téren, a metrókijáratnál. Hideg volt – az a mínusz tíz talán az emberek szívét is megfagyasztotta, gondolta, mindenesetre nem erőltették meg magukat. Mindig az első óra a kritikus. Ha akkor összejön valami, akkor érdemes maradnia. A legtöbb, amit kapott, egy százas volt, az is apróban. Volt aztán két kamasz (mindig van két kamasz), akik néhány használt gombelemet dobtak a kalapba. Elrohantak, és a hatvanegyes megállójából figyelték, mit szól hozzá. Marhák – mormolta magában –, azt hiszik, hogy két gombelemmel ki tudnak baszni velem. Hol van ez a petárdától, amit tavaly szilveszterkor hajítottak oda? Szegény Oszi is akkor futott világgá. Hetekig kereste, egészen a Normafáig elgyalogolt, de sehol nem találta a halálra rémült kutyát.
Ez az ötödik szilvesztere az utcán. Az első volt a legrosszabb. Egyrészt mert akkor volt az a nagy hó, másrészt meg fogalma sem volt semmiről: a szállókról, a vécékről, ahová őket is beengedik, az osztásokról, a segélyekről. Aztán persze belejött, ahogy mind, akik túlélték az első telet.
Az angyal is akkor jött először. Szilveszter éjjel vánszorgott a szálló felé, amikor megjelent előtte a Jászai Mari téren. Az angyal elegáns volt, sötét öltönyt és kalapot viselt, csak a két hatalmas szárnya jelezte, hogy nem e világból való. Aznap sokat ivott. Egy alkalmi cimborájával vettek két üveg almabort az éjjel-nappaliban, és addig kortyolták, amíg el nem zsibbadtak. Van valami kívánságod? – kérdezte az angyal, amitől annyira meglepődött, hogy hirtelen semmi nem jutott az eszébe. Végül egy meleg takarót kért, amit meg is kapott másnap. A szállón úgy tudták, hogy a máltaiaktól jött, ő pedig nem mondta el az igazat.
Egy évvel később megint szilveszterkor futott össze vele, de az almabortól zsibbadt aggyal megint csak a takaróig jutott. Aztán évekig semmi, de most érezte, hogy el fog jönni. Benne volt a levegőben. Már a gombelemeknél tudta. És ha jön, végre elmondhatja, amit igazán szeretne. Ötvenöt éves, és talán utoljára van esélye elmenni innen. Az angyal a Dankó utcában érte utol. A vállára tette a kezét, és megkérdezte: van valami kívánságod? Mély levegőt vett. Amerikába akarok menni – mondta. – Egyszer azt álmodtam, hogy a Times Square-en állok, és fizetek egy hot dog árusnak. Ezt szeretném.
Aztán egyszer csak ott állt a Times Square-en. Körülötte valódi amerikaiak trombitáltak, szórták a konfettit, itták a pezsgőt, ő pedig két dollár huszonöt centet fizetett a hot dog árusnak, és boldog volt. Öt év óta először. Érezte, ahogy szétolvad a szájában a sült hagymával és mustárral kevert virsli. Olyan volt az egész, mintha álmodna. Lenyelte az utolsó falatot, és elégedetten leült a metrókijáratnál leterített pokrócára. Maga elé vette a kalapját, és várt. Csak az első óra a nehéz – biztatta magát.
A jegyzőkönyv szerint a halál oka kihűlés volt. A rendőrök kihallgattak egy másik hajléktalant, aki egy elegáns, öltönyös férfit látott mellette a halála pillanatában, hatalmas szárnyakkal. De ez nem került bele a jegyzőkönyvbe.